Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért.
Ma anyák napja van. Május első vasárnapja, az anyákról való megemlékezés hagyományos alkalma, szinte minden földrészen ünneplik.
Megünneplésének gondolatát az amerikai Ann M. Jarvis vetette fel 1907-ben, az USA-ban 1914-ben törvényesen is bevezették az anyák napját. Európában az 1. világháború után terjedt el. Magyarországon 1928-ban egy miniszteri rendelet a hivatalos iskolai ünnepélyek közé sorolta az anyák napját. Azóta ünnepeljük hol látványos, hol kevésbé látványos lelkesedéssel, a virágkereskedők nagy hasznára és örömére.
De minden iróniát félretéve, az anyák napját más országokban az egyház is ünnepli. Az angolszász világban minden teketória nélkül félreteszik a húsvét utáni vasárnap aktuális jellegét és anyák napjára alkalmas alapigéket választanak. Én úgy gondolom, összeegyeztethető anyák napja Rogate vasárnapjával. Az anyák és az imádkozó egyház egyáltalán nincs messze egymástól. sem jelképesen, sem a valóságban.
Ezzel kapcsolatban egy olyan példázatot szeretnék elmondani: Képzeljünk el még egy meg nem született gyermeket, aki tisztában van azzal, hogy ml fog vele történni és ebben a születés előtti állapotában kérdéseket tesz fel Istennek, a Teremtőjének:
- Azt mondják nekem, hogy holnap elküldesz engem a földre, de hogy mehetnék én oda, ha ilyen kicsi és gyámoltalan vagyok?"
Isten így válaszol neki:
- A sok angyal közül egyet kiválasztottam a számodra. Ő már vár rád és vigyázni fog rád.
De a gyermeket ez a válasz nem nyugtatta meg teljesen, ezért újabb kérdést tett fel:
- Itt a mennyben nem kell semmit sem csinálnom, csak dúdolgatok, énekelek, mosolygok, mindez elég nekem ahhoz, hogy jól érezzem magam és boldog legyek.
Erre Isten azt válaszolja:
- Majd a Te angyalod énekel neked, és rád mosolyog minden nap
- De hogy fogom megérteni, amit az emberek nekem mondanak, ha nem értem azt a nyelvet, amit beszélnek?
- A Te angyalod a legszebb és legédesebb szavakat fogja neked mondani, melyeket valaha is hallott emberi fül. És nagy körültekintéssel és odafigyeléssel fog téged beszélni tanítani.
- De mit tudok tenni akkor, ha Veled akarok beszélni?
- A Te angyalod majd megmutatja, hogyan kulcsold össze a kezed és megtanít arra, hogyan imádkozzál
- Úgy hallottam, hogy a földön vannak rossz emberek is, ki fog tőlük megvédelmezni?
- A Te angyalod, majd megvédelmez Téged, minden veszélytől, meg attól is, amit az élet kockázatának neveznek.
- De szomorú leszek Uram, mert nem láthatlak többé.
- A Te angyalod majd beszélni fog neked rólam és elmondja neked, hogyan juthatsz vissza ide hozzám. Így én mindig melletted leszek.
Ekkor a menny elcsendesült és a földről mar felhallatszottak a hangok. A gyermek ebből tudta, hogy az útja hamarosan elkezdődik. Még feltette egy gyors utolsó kérdést Istennek:
- És ha most el kell indulnom, mondd meg nekem annak az én angyalomnak a nevét!
Isten megérintette a gyermek vállát és mielőtt elindult volna, meg annyit mondott neki:
,,A Te angyalod neve nem fontos. Szólítsd csak egyszerűen így, hogy Anya /Mama."
Miközben a misztikust és a természetfelettit keressük, az éppen a legáltalánosabban és a leghétköznapibban akar megmutatkozni. Nincs nagyobb csoda annál, mint hogy egy gyermeket megszül és felnevel egy anya, mégis ha megkérdeznénk az embereket, mit tartanak számon a rendkívüli dolgok között, valószínű, hogy a gyermekét nevelő anya nem szerepelne köztük. Miért? Nemcsak arról van szó, hogy az ember hálátlan, hanem arról is, hogy amivel naponta, kérve-kéretlen találkozni lehet, mert elég kimenni az utcára, és percenként találkozni lehet babakocsit toló kismamákkal, az nem kelti fel a figyelmünket, vagy legalábbis nem mindenkiét. Pedig csoda ez a javából, hogy odaadó anyává válik a leány, akit korábban esetleg csak a körme festése és szája rúzsozása tudott lekötni. Olyan fantasztikus és lenyűgöző átalakulás, mely csak gyakorisága miatt nem vív ki magának kellő odafigyelést. De hála Istennek, hogy gyakori és azért is hála, hogy mindez egészen hétköznapi, mert - ha nagyon akarom, azt is mondhatnám, hogy - bizony ilyen csodákkal telezsúfolt, elragadóan nagyszerű az a világ, melyben élünk. Mert anyák vesznek körül minket, akik elmondhatatlanul sokat dolgoztak értünk; akik gondolnak ránk, várják a telefonunkat, megfőzik a kedvenc ételünket: úgy, ahogy csak ők tudják, éjszaka felkelnek, hogy megnézzék, nem rúgtuk-e le magunkról a takarót. Megigazítják a félrecsúszott nyakkendőnket, leszedik a szöszöket a sötét öltönyingről, mindig rogyásig telerakott szatyorral állítanak be, mert mindig csak adnának és adnának az övékből, magukból, holott így is minden aggodalom lényegében az övék. Értünk mondott imáik, fohászaik szinte agyonostromolják az Eget… és mindennek végiggondolása után lehet még kérdés bárkinek is, hogy az értünk esedező lélek milyen formában ragadható meg számunkra?
Pál apostol Rómaiakhoz írt levelének e gyönyörűen megirt részletének agyonmisztifikált kommentárjait félretéve magamban arra jutottam, - hála a különös egybeesésnek, hogy Anyák napjára esik Rogate - hogy a Lélek itt egészen anyai tulajdonságokkal van felruházva. (A Bibliai nyelvekben a Szentlélek nőnemű szó. A latinban már nem!) Tehát akkor járunk közel Pál apostol szentéletéhez, ha a Szentlelket úgy képzeljük el, mint egy Nagy Anyát, akinek mindenki a gyermeke és minden gyermekéért aggódik és mindegyik fiáért, vagy leányáért fohászok sorával ostromolja az Eget. Csak az anyák tudnak úgy nézni gyermekükre, ahogy Isten nézhet a teremtményeire.
Mert a teremtés és szülés hasonlósága miatt olyan erős szállal kötődnek gyermekükhöz, mint Isten a teremtményeihez. Így ha arra keressük a választ, hogy hogyan láthat bennünket Isten, akkor ezt az anya - gyermek viszony segít felfogni. A Szentlélek pedig nem más, mint az anyák anyja, úgy ahogy Isten a királyok királya, vagy ahogy van Énekek Éneke a Bibliában. Minden kétség és ínség közepette az adhat vigaszt nekünk, hogy Isten úgy gondoskodik rólunk, hogy Szentlelkét adja nekünk vigasztalóul, aki - sok más lehetséges megközelítés mellett, nevezhető az anyák anyjának. Így talán közelibbé válik rögtön számunkra. Olyannyira közelivé, hogy többé el sem tudjuk képzelni, hogy ne esedezzen érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.
Ámen
