Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, vigasztalok minden gyászolót. Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az ÚR ültetvényének: őt ékesítik. Felépítik az ősi romokat, helyreállítják a régi omladékokat, újjáépítik a lerombolt városokat, amelyek nemzedékeken át romokban hevertek. Jelentkeznek majd az idegenek, hogy legeltessék nyájaitokat, és más népek fiai lesznek földműveseitek és szőlőmunkásaitok. Titeket pedig az ÚR papjainak neveznek, Istenünk szolgáinak mondanak. A népek gazdagságát élvezitek, kincseikkel büszkélkedhettek. A kétszeres szégyen és szidalom után ujjongani fognak osztályrészüknek, mert kétszer annyi jut mindenkinek az országban, örökké tartó örömben lesz részük. Mert én, az ÚR, szeretem az igazságot, gyűlölöm a rablást és az álnokságot. Megadom munkájuk megérdemelt jutalmát, és örök szövetséget kötök velük.
Szeretett testvérek a Krisztus Jézusban…!
Néhány napja valahogy úgy rebbent fel a hír, hogy az iskolák alsó tagozatában nem lehet többé buktatni. Szabatosabb hírforrásokban ez úgy jelent meg, hogy az oktatási tárca ugyanis elkészítette a közoktatási törvényt módosító tervezetét. Sokan felháborodottan tiltakoztak és kétségbeesett, síró pedagógusokról is lehetett hallani, olvasni, akiknek úgymond ilyen szinten akarják korlátozni a szabadságát. Nem tudom kinek milyen emlékei vannak alsós korából: én emlékszem egy osztálytársamra, akit megbuktattak negyedik osztályban: A bukás szörnyű, megalázó stigma volt. Fel tudom idézni a fiút, mai szavaimmal valahogy úgy tudom leírni azt a kifejezést, hogy az a pillanat, amikor az ember rájön arra, hogy ez a világ nem az otthona többé. Láttam, a megaláztatástól és szégyentől piros arcát, arra gondoltam, hogy csak ebbe a helyzetbe ne kerüljek. Persze 10 évesen mit tudtam én arról, hogy ilyen helyzetbe nem azért kerül az ember, mert lusta és nem tanul, - ahogy egyébként gyalázatos módon a többi tanuló felé közvetítette a tanárnő a bukás tanulságát - hanem azért, mert családi körülményei nem teszik lehetővé, hogy tanuljon. Iskolarendszerünk, a magyar iskolarendszer jellemzője, hogy minél tovább vesz részt benne egy hátrányos helyzetben lévő gyermek, annál inkább elmarad. Holott nem mindenhol van így. Például Finnországban az iskola éppen fordított módon hat: vagyis az idő előrehaladtával egyre inkább csökken a gyerekek közötti társadalmi különbség. Egy olyan családban, ahol folyamatos a szülők között a konfliktus, erőszak van, alkoholizmus, és ahol nincs lehetősége a gyereknek arra, hogy otthon a házi faladatokkal foglalkozzon, el lehet képzelni, milyen hátrány következik ebből. Ezt a kérdést is érinti a törvény módosító indítványa, és ezentúl nem lehet írásbeli leckét feladni. Egy oktatáskutató egyébként ahhoz hasonlította a leckéket, mintha egy felnőtt munkavállalónak mindenféle munkát haza kéne vinnie és nem csak úgy véletlenszerűen, kivételesen, hanem kötelességszerűen, minden nap, sőt munkaszüneti napokon is. Ha nagyon leegyszerűsítve próbálnám megfogalmazni a tervezett változtatásokat, akkor egy szó jut eszembe: amnesztia a gyermekeknek, hogy tovább és sérthetetlenül gyerekek lehessenek. Amnesztia: Valamikor a Perzsa Birodalom idején, a hazatelepülő izraelitáknak hirdetett egy próféta amnesztiát: örömhírt a megalázottaknak, szabadulást a foglyoknak, a megkötözöttek szabadon bocsátását. Ez a próféta, akit a teológiai irodalom - jobb híján csak Harmadik /Trito-/ Ézsaiásnak nevez, Isteni sugallata alapján amnesztia évét, Jubileumi évet hirdet az újrakezdés előtt álló nép között. Mózes harmadik könyvében találhatjuk a Jubileumi Év parancsának leírását. (25,8-55): "Számolj hétszer hét esztendőt, negyvenkilenc évet... Legyen ez örömünnep számotokra: mindenki kapja vissza birtokát és mindenki térjen vissza családjához... A Tórajog szerint a föld eladása nem jelentette minden jog elvesztését, mivel, idézem: "Ezt mondja az ÚR: a föld az enyém, ti meg csak jövevények és zsellérek vagytok nálam... Ha testvéred szűkös helyzetbe jut és el kell adnia birtokát, válthassa vissza ő maga vagy rokona... Ha nincs miből visszaváltania, az eladott birtok legyen a vevőé az örömünnep évéig. Az örömünnepkor azonban visszaszáll eredeti tulajdonosára... Ha atyádfia nyomorba jut melletted, segítsd őt, hogy mint jövevény vagy zsellér élhessen melletted. Ne vond meg tőle a munkát, ne végy tőle kamatot, hanem féld Istenedet. Ne kölcsönözz neki pénzt azért, hogy hasznot húzz belőle, sem pedig ételt, hogy kamatostul kapd vissza... Ha atyádfia nyomorba jut és eladja magát neked, ne végeztess vele rabszolgamunkát. Napszámosként dolgozzon nálad az örömünnep évéig. Akkor menjen el gyermekeivel együtt, térjen vissza nemzetségéhez és kapja vissza atyáinak birtokát..." Hogyan lehet összefoglalni mindazt, amit Mózes III. könyvének 25. Fejezetében találhatunk? Az adósság elengedése, a foglyok szabadon engedése, a birtokok visszaadása egy eredeti, testvériesen osztozó társadalom ötvenévenkénti helyreállítását szolgálja. Ez a Jubileumi Év, az ÚR kegyelmi esztendeje. A próféta kijelenti, hogy az Isten akarata, hogy nyilvánítsák az újrakezdés évét Jubileumi évnek. A családok kapják vissza birtokaikat, az adósrabszolgákat szabadítsák fel és tiszta lappal kezdődjön el az újjáépítés időszaka. Mi következik a nem is egyszerűen csak próféta, hanem felkent követ szavaiból: Az, hogy jövőt építeni csak az esélyegyenlőség biztosításával lehet. Kezdődhet az a földek birtoklásától kezdve, az azonos szabadságjogokon át az iskolai nevelés szabályaiig. Olyan könnyen elspiritualizálják Isten Országának jelentését. A kegyelem, az elengedés jelentését. Holott a minden hívő keresztény által naponként elmondott imában, a Miatyánkban szó szerint az áll, hogy engedd el tartozásunkat, miként mi is elengedjük adósunk tartozását. Csak közvetve van ebben a kérésben bűnről szó, mint az Istennek való tartozás okáról.
A harmadik világ összes adóssága 1982-ben 800 milliárd dollár volt. Tíz év alatt törlesztésként ennek több mint másfélszeresét, 1.3 billió dollárt fizettek ki, de a kamatokat a gazdag világ úgy állapítja meg, hogy az adósság mégis majdnem a kétszeresére nőtt: 1992-ben a szegény országok már 1.45 billió dollárral tartoztak. 2000-ben már több mint 2,5 biliárddal. Van olyan afrikai ország, mely éves költségvetésének 40%-át költötte külföldi hitelek törlesztésére és csak 7%-ot tudott a legalapvetőbb szociális ellátásra fordítani. Ez az egyik alapvető oka annak, hogy Földünkön óránként több mint ezer gyermek hal éhen. Angliai keresztény segélyszervezetek 1996-ban meghirdették a Jubileum 2000 mozgalmat, világosan utalva a Mózes III. Könyvében olvasható Jubileum évére. Ez a mozgalom azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az összes adósságot 50%-kal csökkentse, mégpedig úgy, hogy létrejött egy hitelalap, melybe a hitelező országok befizetésekkel kompenzálják a hitelleírásokat. Ez azonban - minden jó szándéka ellenére - kevés.
Ézsaiás Könyvének ez a fejezete különösen fontos számunkra, hiszen Jézus a Názáreti Zsinagógában /Lk 4,17-19 / nyilvánosan felolvasta ezt a szakaszt, melyre működése kezdetén úgy tekintett, mint messiási küldetésének programjára. Ez az idézet az Úr kegyelmes esztendejének, az elengedés esztendejének nyomán az eredeti, Istentől adott jó rend helyreállítása állt Jézus küldetésének középpontjában.
Nem igaz, hogy Jézus egyszerűen csak a túlvilági kárpótlás üzenetével fordult volna a szegényekhez, a kilátástalansággal küzdőkhöz, a gazdasági rabszolgákhoz. Üzenete a legmagasabb gazdasági érdekszférákat is érintette és - tehetjük hozzá - a modern és posztmodern korban újra érinti. 1820 óta van adósságválság és döbbenetes, hogy ötvenéves ciklusonként lép fel. Ezt egy svájci szociológus mutatta ki. Nem lehet a szegényekhez, megalázottakhoz és megtört szívűekhez úgy odafordulni, hogy nem foglalkozunk anyagi jellegű szükségükkel. Jézustól távol állt ez a fajta képmutatás. Nem kínálta fel a vallás vigaszát a létező gazdasági problémák megoldása helyett. Nem ringatta illúziókba követőit, mert megmondta, hogy a "Szegények mindig veletek lesznek…", de küzdött a szegénység ellen, minden lehetőségével. Tanítványi köre tevékenysége hasonlított egy alapítványhoz, mely elfogadott adományokat és azt a saját szükségletek fedezésén túl a szegények megsegítésére fordította és mindvégig hirdette az Úr Kegyelmes esztendejét. Ő azért jött, hogy felszabadítson, hogy bilincseket törjön szét, a szűkmarkúság, szűk látókörűség, a fanatizmus bilincseit - aki Őt akarja követni, az maga is a felszabadításra, embert nyomorító, lealázó kötelékek, bilincsek letörésére van elhívva. És bárhol és bárki által történik ilyen, azt fel kell ismerni és örvendeni annak, hogy Krisztus újabb teret nyert, az Ő országa az élet egy újabb területén, egy eddig csak lemondóan, rezignáltan elfogadott területén is érvényt szerezhetett. Ámen
