Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki vádolná Isten választottait? Isten, aki megigazít. Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk?
Krisztus mennybemenetele azt jelenti, hogy Isten munkálkodik ebben a világban, mégpedig azon munkálkodik, hogy ez a világ olyan legyen, amilyennek még sohasem láttuk: egy újonnan teremtett világ. Vannak olyan ortodox templomok, ahol Jézust trónon ülve ábrázolják. Egy régi jelkép ez, eredetileg azt kívánták ezzel ábrázolni, hogy Jézus az egész világmindenségnek, az univerzumnak az ura. Ha elképzelem, hogy valamelyik ironikus hetilapunk címoldalán megjelenne egy jól ismert politikai vezető trónon ülve ábrázolva, bizonyosan erős gúnyt váltana ki. A trón ma is képes bennünk azt a benyomást kelteni, hogy valaki a helyzet ura. Folyamatok, történések, népcsoportok felett is úr. Az, hogy Jézust trónon ülve láttatja az egyház, azt a hitet tükrözi, hogy Isten a Krisztusban kontroll alatt tartja a világot, uralja a benne zajló eseményeket. Nem a vak végzet kiszolgáltatottjai vagyunk, sőt, még az emberi törvény is kétséges hatalmi tényező számunkra. Nem vagyunk többé kiszolgáltatva az emberek szabta törvényeknek. Politikai, gazdasági és lelki befolyásoló tényezők mind elmosódnak a Krisztus trónjából áradó fényben. Az egész teremtett világ Jézus hatalomgyakorlásának az eszközévé válik. A mi Urunk hatalmának, annak a hatalmi eszköze, aki első kézből értesül minden testi és lelki szükségünkről, ínségünkről. Hogy hogyan gondoskodik övéiről, hol érhető tetten világban való munkálkodása? Elsősorban abban, hogy kezdeményez, mozgásba hoz, elindít, útra bocsát, mert a kezdeményezés mindig az övé. Mi csak követhetjük őt. Úgy ahogy feltámadása után is azt mondta tanítványainak: "Előttetek megyek Galileába…" Képletesen szólva most is előttünk megy, mi csak követhetjük őt. Követésünk pedig a trónon ülő Krisztus hatalmában való részesedés is: hatalom arra, hogy a világot megváltoztassuk. Meg is változtatta a keresztyén Európa a világot, képes volt arra, hogy átrajzolja a világ arculatát, és tudása technikája révén Krisztus nevében uralma alá is hajtotta. De elődeink túl messzire mentek. Nem voltak elég körültekintőek akkor, amikor a Krisztustól kapott és felismert hatalommal éltek. Rosszul éltek hatalmukkal és lehetőségeikkel, ezért új irányt kell, hogy szabjunk, olyan életformát kell kialakítanunk, mely nem rövidlátó és önpusztító. Ehhez pedig leginkább az kell, hogy újra gondoljuk, milyen módon van jelen a világban Krisztus, a maga hatalmával. Mennybemenetel üzenete számunkra, és az egész emberiség számára, hogy hol húzzuk meg a határt: Jézus hatalma és befolyása hol húzódik meg; mi az, ami a mi belátásunk és lehetőségeink függvénye és mi az, amibe már súlyos bűn beleártanunk magunkat. De a trónon ülő Krisztus régi képe egy más magunkra vonatkoztatott üzenetet is hordoz: Ő ítél felettünk, ő a bíró, élet és halál a kezében van. Northop Frye hívta fel a figyelmet arra, hogy a Szentírásban található törvényszéki metaforára. Ennek lényege, hogy az embert vádló ügyész, a sátán, diabolosz, és a bíró maga Isten. Pál apostol azt mondja, hogy az embert nem a gonosz vádolja. Nincs vádlónk. Mert Isten, mint bíró, igaznak nyilvánít bennünket Jézus Krisztusra tekintettel. Kárhoztatásunk, végső elítéltetésünk fenyegető lehetősége pedig azért képtelenség, mert maga a meghalt és feltámadt Jézus Krisztus esedezik értünk. Itt az eredeti szövegben a "hathatósan kiállni valaki mellett, tanúskodni ártatlansága mellett" ezt a kifejezést találjuk. Krisztus tanúskodik mellettünk, mert ő igazán tudja, mi van az emberben, ahogy azt János 2,25-ben olvashatjuk. Az a Jézus Krisztus, aki értünk, üdvösségünkért vállalta a kereszthalált. Pál apostol képtelenségnek tartja, hogy Isten bennünk elkezdett munkája - a megváltás műve kudarcot valljon, meghiúsuljon a mi alkalmatlanságunk okán. Ezért a benne való hitünk azt is magában foglalja, hogy hisszük, Isten, aki elkezdte bennünk a jó munkát, be is végzi, teljességre is juttatja azt. Ámen
