A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok, és veletek lesz az ÚR, a Seregek Istene - ahogy mondogatjátok. Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, szerezzetek érvényt a törvénynek a kapuban! Talán megkegyelmez József maradékának az ÚR, a Seregek Istene. Ezért így szól az ÚR, a Seregek Istene, az én Uram: Minden téren sírni fognak, minden utcán jajgatnak. A mezei munkást gyászolni hívják, és a halottsiratókat jajveszékelni. Minden szőlőben sírni fognak, ha átvonulok közöttetek - mondja az ÚR. Jaj azoknak, akik az ÚR napját kívánják! Minek nektek az ÚR napja? Sötét lesz az, nem világos! Olyan lesz, mint mikor valaki oroszlán elől fut, és medve támad rá, vagy bemegy a házba, kezével a falhoz támaszkodik, és kígyó marja meg. Bizony, sötét lesz az ÚR napja, nem világos, vaksötét lesz, fénysugár nélkül!
Szeretett Testvérek a Krisztus Jézusban…!
Az egyházi év utolsó előtti vasárnapján szól hozzánk a több ezer év mélyéből felhangzó ige. Hosszú szünet után újra egy ószövetségi részlet került elő. Talán nem olyan nagy a szakadék és nem olyan árhidalhatatlan a mélység, mint ahogy azt először gondolnánk. A kétezer év alatt az egyház bizonyos igékhez hűen tartotta magát, míg más igékhez nem, elfelejtkezett róluk, vagy figyelmen kívül hagyta őket. Tény, hogy az egyház, hosszú ideig a próféták bizonyos szociális kérdéseket is felvető igéire nem volt hajlandó felfigyelni. Ha alaposan végigtekintenénk azon, vajon hogyan változott és alakult át itt Európában az egyház sorsa, akkor azt látnánk, hogy egyre inkább konzervatív, hagyományőrző intézmény lett és kétségtelen, hogy az egyház egyik feladata ez, de ha élete, működése az egyháznak, mint intézménynek csak erre a funkcióra szőkül, akkor nem hivatkozhat többé a Bibliára. És ha mindmáig az egyházellenes propaganda azt állítja, hogy az egyház a konzervatív, patriarchális és szélsőségesen profitorientált társadalmat támogatja, akkor a vád nem is olyan nagyon légből kapott. Az egyház konzervativizmusa nagyon szembetűnő. De hála egy olyan prófétának, mint amilyen Ámósz, van mód arra, hogy ebből a körből kilépjünk. Mert nem kevesebb a tét, mint Isten ítélőszéke elé állásunk, és annak félelmet keltő, vagy éppen reményt keltő volta. A bibliai próféták igéje - Ámószé különösen is, alkalmasak arra, hogy kilendítsenek a biztosnak hitt alapállásunkból. Ámósz különösen is könnyen megy ez - még így évezredek múltán is, mert helyzete olyannyira hasonlít a mostanihoz, hogy az ember elképed azon, hogy a két és félezer év alatt mennyire nem változott semmi. Hogy mennyire hasonló frontok húzódnak meg ma is, ahhoz képest, amivel két és félezer éve egy prófétának szembe kellett néznie. Ez a próféta joggal ébreszt szimpátiát bennünk, illetve évezredek múlva is képes arra, hogy felébressze a szimpátiánkat. Prófétai fellépése üggyé válik az északi királyságban. Ugye, ekkor már két részre szakadt az ország: Izráelre és Júdára. Olyan üggyé, mellyel a király, Jeroboám is foglalkozik. Megbízza a főpapot, Amacjá-t, hogy hallgattassa el, zavarja el az országból. A főpap az elhallgattatást, pontosabban a szólási tilalmat és a kiutasítást Ámosz egyik próféciájával indokolja meg: "Mert így beszél Ámósz: Fegyvertől hal meg Jeroboám, Izraelnek pedig fogságba kell majd mennie." A főpap, Amacjá azt teszi, amit azóta is tesznek azzal, aki a hatalomgyakorlást, annak módját, gyakorlatát kritizálni meri. Kiforgatja Ámósz szavait, illetve elhallgatja ennek a kemény próféciának az indoklását. Mert az indoklás így szól: sanyargatjátok a nincsteleneket, bántalmazzátok a szegényeket… méreggé teszitek a törvényt, az igazságot földre tiporjátok. Gyűlölik azt, aki dorgálni mer a városkapuban, és utálják, aki megmondja az igazat. Kihasználjátok a nincstelent, gabonaadót szedtek tőle… elfogadjátok a megvesztegetést… ezért eljön rátok az az idő, amikor szigonnyal visznek el benneteket… a leomlott falakon át mentek ki egymás után, és a Hermón felé hajtanak benneteket." Ámosz próféciájában összekapcsolta a szociális igazságtalanságokat és a közelgő politikai katasztrófát, a fogságba hurcolást. Azt állította, nem lehet boldog jövőről beszélni ott, ahol az egekig ér az igazságtalanság, a korrupció, és egy olyan társadalomban, ahol csak a pénz biztosít az embernek méltó, emberi elbírálást, ellátást, ott hiába terveznek a jövőt illetően, mert: "Bár faragott kőből építettetek házakat, nem fogtok bennük lakni, bár gyönyörű szőlőket ültettek, nem isszátok annak borát." Mondja Ámósz. Ezt a prófétát, aki a világtörténelemben először beszélt arról, hogy a szociális igazságtalanság istenellenes cselekedet. Hogy a szociális problémák azért merülnek fel, mert a nép elfordult Istentől. Hogyan fogadta ezt az üzenetet a király és a főpap, a világi és egyházi vezetés? Amacjá feljelentette Ámószt a királynál, arra hivatkozva, hogy neki az a kötelessége, hogy a Bételi Szentély nyugalmáról, zavartalan működéséről gondoskodjon, és ezt Ámósz, úgymond veszélyeztette. A király pedig a feljelentő főpapot azzal bízza meg, hogy hallgattassa el, zavarja el az országból. Ámósznak mennie kellett. Arra az emberre, akinek volt bátorsága a fennálló társadalmi rend ellen, az elnyomottakért, a hátrányt szenvedőkért, a jogfosztottakért szólni, az ilyen emberre nincs szükség. Változott a helyzet e téren két és félezer év alatt? Arra e hosszú idő alatt a hatalomgyakorlók rájöttek, hogy helyzetelemzésre szükség van. De személyesen gyakorolt kritikára azóta sem tart igényt sem a világi, sem a spirituális vezetés. Személytelenül elhangzanak kritikák, valamelyik kutatóintézet kiad egy-egy brosúrát, melyben riasztó adatokat közölnek, az úgynevezett kutatási eredményeiket. Ezeket az adatokat azonban csak ritkán idézik, többnyire elhallgatják. Hogy a föld népességének egyharmada él napi ötszáz forintnál kevesebből, és az egyötöde pedig 200 forintnál is kevesebből. Leírják például azt is, hogy milyen nagy a különbség egyes országok lakosságának felső tíz százaléka és az alsó húsz százalék jövedelme között. Van olyan ország, ahol ez a különbség hússzoros. De mindez személytelenül jelenik meg, egy intézet, mint például a World Watch Institute kiadványában. A személyesen megszólaló prófétai hang azonban nagyon ritka. Egyházi emberek - ha közéletről nyilatkoznak, leginkább pártpolitikai kérdéseket feszegetnek, és a kívülálló ebben könnyen csak az érdekek harcának újabb megnyilvánulását véli felismerni. A prófétai gondolat két eseményt gondolatban összekapcsol. Egyrészt a korrupciót, másrészt a háborús agressziót, mely az ő kis népét érte. Isten cselekszik a háborúban és fogságba hurcolásban és mindez valójában nem más, mint a társadalmi korrupció és jogtalanság következménye. Alapigénkben még adott egy lehetőség, melyet a próféta még lát. Még lehetséges a katasztrófa elkerülése, még meg lehet térni: még felülkerekedhet a jó keresése, és a gonoszság kerülése. Ha helyreállítják az igazságos jogrendet, még megkegyelmezhet az Úr. Sok minden történt az első próféta, Ámósz óta. Ma nem ajánlható igazán senkinek sem, hogy Ámószhoz hasonlóan higgyen abban, hogy a háború Isten büntetése. Mert volt sok háború és vérontás az elmúlt évezredekben, melyekből semmilyen hasznos tapasztalatot nem lehetett levonni, a hit számára sem. Legfeljebb azt, hogy ki kell tartani… De az, hogy az igazságtalan, vagy egyenesen saját magát, sőt, az egész világot pusztulással fenyegető társadalom, a maga technikai, civilizációs apparátusával végveszélybe rohan és már eddig is helyrehozhatatlan károkat okozott, az ma már napnál világosabban látható és olyan összefüggés, mely nem hit kérdése. Ámószt még el lehetett küldeni az országból, és még az általa megjövendölt asszír támadás után is lehetett mondani, hogy semmi összefüggés nincs a társadalmi igazságtalanság és a politikai összeomlás között. De mára elodázhatatlanul szembesülnie kell mindenkinek azzal, hogy a bűn pusztító következményekkel jár, és nemcsak az bűn, ha valaki pénzt fogad el és pártos ítéletet hoz, hanem az is, ha nem figyel arra, hogy mit dobál ki a szemétbe, hogy mit eszik és mennyi csomagolóanyagot vásárol meg feleslegesen - pusztán csak kényelmességből. Hogy mennyi égésterméket pöfög ki az autója, hogy mennyi felesleges luxuscikkel veszi körbe magát, melyből mások jóllakhatnának a világ egy nem is olyan távoli pontján. Isten azt akarja, hogy felismerjük ezeket az összefüggéseket, hogy erre tekintettel legyünk minden apró döntésünkben is, mert az számíthat jóindulatra és kegyelemre Isten ítélőszéke előtt, aki kereste a jót és gyűlölte a rosszat, aki kereste az igazságos és méltányos, sőt válságot megelőző változtatásokat életvitelében. Májusban az egyik evangélikus lelkészkollégám az Egyházak Ökumenikus Tanácsa Kápolnájában azt mondta, aki keresztyén, az gyűjti a használt étolajat és nem önti ki. Ámen
