Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!
Szeretett testvérek…!
Pál apostol Filippi Gyülekezettől való búcsúzása a mostani vasárnapi alapigénk, melyben a népek apostola ennek a számára oly kedves közösségnek felsorolja azokat az erényeket, melyeknek követésére bíztat, majd saját személyes példáját állítja eléjük. Ezeknek az erényeknek minden egyes megfogalmazása érdekes és méltó arra, hogy meghányjuk - vessük őket szívünkben, lelkünkben. Léthé - a felejtés mitikus folyója a görög mitológiában. Fosztóképzős formájában aléthé, ami csak átvitt értelemben jelent igazságot, úgy is fordíthatjuk, hogy nem feledett, nem feledhető. És való igaz, hogy Európa, a görögök hatására a nem feledett, vagyis az emlékezés tartományában kereste az igazságot. Tisztességes, tisztelt, /Szemnosz/ Igazságos /dikaiosz/ Tiszta /hagnosz/ megszentelt, tiszta, ahová lépni nem szabad - Mózes és az égő csipkebokor története juthat eszünkbe, ahol Isten azt mondja Mózesnek: "vedd le sarudat, mert szent az a hely, ahol állsz." Szeretetre méltó /proszfilosz/ jóindulatú, barátságos Jóhírű /euféma/ Nemes, pontosabban erényes /areté/ Dicséretes /epainosz/ Ezeket kell figyelembe venni. Luther a "Ne tanúskodj hamisan" - mózesi törvényt úgy értelmezte, hogy "Felebarátunkat hazugságba ne keverjük, háta mögött meg ne szóljuk, se rossz hírét ne költsük, hanem inkább mentsük, jót mondjunk róla, és mindent javára magyarázzunk." Olvashatjuk a Kiskátéban. Ahhoz, hogy meg tudjuk azt valósítani, hogy valakit mentünk, jót mondunk róla és mindent javára magyarázunk, ahhoz az kell, hogy az ember a sok benyomás, élmény közül kiemel egyes elemeket, másokat pedig figyelmen kívül hagy. Pál apostol arra kéri a Filippi Gyülekezet tagjait, hogy ezek szerint a szempontok szerint vegyék figyelembe a körülöttük történő eseményeket, őket érintő benyomásokat. Sok múlik azon, hogy mire hangolódik az ember. De ahogy egy igazi hangszer is könnyen elhangolódik, ha sokáig nem foglalkoznak vele, a húrok megereszkednek. Az emberi lélek is könnyen lehangolódhat. Luther már idézett hitvallásában azt írja: "nem állapodnak meg annál, hogy tudnak valamit, hanem tovább mennek, ha megtudnak valakiről valami kis esetet, elviszik hírét a legapróbb zugba, csiklandozzák vele egymást és kéjelegnek abban, hogy embertársuk piszkában vájkálhatnak, mint a disznó, mely fetreng és orrával turkál a sárban…” Majd figyelmeztetően ezt mondja: „nincs ugyan kard a kezedben, de mérgezett nyelveddel mégis meggyalázod és megkárosítod felebarátodat." Luther a felelősségünkre hivatkozik, hogy azért kell vigyáznunk magunkra. Lelki hangoltságunk rajtunk múlik. A lehangolt lélek lehangoló témákra fogékony. Néhány hete volt az új prédikációs kötet, a "Hullámhossz" megjelenésének ünnepe hittudományi egyetemünkön. A végén a hozzászólók között Smidéliusz Zoltán surdi lelkész is szót kért, és javaslatot tett arra, hogy a következő ilyen, sok lelkész által írt prédikációs kötet címe legyen: "Összhang." Mire vagyunk hangolva… Pál arra kér, hogy legyünk az igazra, a tisztességesre, a tisztára, a szerethetőre, az erényesre és dicséretesre hangolva. A tisztesség helyett a tisztelt is állhatna a fordításban. Legyen számunkra tisztelt az, amit arra méltónak tartunk, de ha nem méltó rá, a mi, saját személyes érdekünk az, hogy akkor is tiszteljük. Gondoljunk Noé részegségének történetére: Sém és Jáfet úgy lépett a be a sátorba, hogy fogták a felsőruháját, a vállukra terítették és úgy mentek be háttal, hogy ne lássák apjukat méltatlan helyzetében. A tisztelet egy aktív, cselekvő viszony. De egy lehangolt lélek még a legnagyobb jótéteményt is képes bagatellnek, jelentéktelennek, szóra sem érdemesnek feltüntetni. A tíz leprás története arról szól, hogy Jézus meggyógyít tíz leprában szenvedő beteget, majd elküldi őket a papokhoz, hogy nyilvánítsák őket hivatalosan is gyógyultnak. "Egyikük pedig, aki látta, hogy meggyógyult, visszatért és fennhangon dicsőítette az Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Jézus ezt látva ezt kérdezte: "Vajon nem tízen tisztultak meg? Hol van a többi kilenc? Még egy halálos betegségből való gyógyítást is fogadhat valaki hálátlanul. De a történelem szolgáltatott a tíz leprás történetére egy ellenpéldát. Edward Jenner esetére gondolok, aki felfedezte, hogy a tehénhimlő nyirok a fekete himlőt semlegesíti, és első ízben próbált ki himlő elleni védőoltást. Próbálkozása bár sikerrel járt, de az orvostársadalom sokáig nem ismerte el Jenner felfedezését, ezért saját költségén nyomtattatott egy brosúrát, melyet aztán széltében hosszában elkezdett terjeszteni, és fáradozásának meg lett az eredménye. Brosúrája kézről kézre járt és hamarosan az egész világon elfogadták és alkalmazták a módszerét. Éppen ekkor dúlt a napóleoni háború és Jenner írt egy levelet Napóleonnak, melyben azt kérte, hogy bocsássa szabadon az angol hadifoglyokat. Napóleon így válaszolt neki: Annak az embernek, aki ekkora szolgálatot tett az emberiségért, semmilyen kérését nem tagadhatom meg. És szavához hűen szabadon is bocsátotta őket. Ami erényes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe. Igen lehet úgy élni, még világpolitikai kérdésekben is dönteni, hogy az ember a nemes és dicséretes törekvéseket veszi figyelembe. És mivel figyelembe veszi, azért hálás is. A reformáció első faltörő kosainak, Luthernek és Melanchtonnak, nagy feladatot jelentett, hogy megmondják, miért van szükség a jó cselekvésére, ha nem azért, mert a cselekedetek által nyer üdvösséget. Az ágostai hitvallásban ezt olvashatjuk: "…a mieink azt tanítják, hogy szükséges a jót cselekedni. De nem azért, hogy abban bizakodjunk: ezáltal érdemessé leszünk a kegyelemre; hanem azért, mert Isten ezt akarja." Bár szó szerint nincs kimondva, de tartalmában a hitvallás szövegének az az értelme, hogy az ember a kegyelemtől hála telt szívvel hisz és ezért a hála arra sarkallja, hogy jót cselekedjék. Az Isten kegyelméről szóló evangélium ráhangol a tisztára és igazra, az erényesre és dicséretesre. Azt követi az ember, amit mintaként elfogad. Azok, akik mintát adtak nekünk hitünk gyakorlásához, akiket hiteles keresztyéneknek ismertünk meg, ezért szinte lestük minden mozdulatukat, és akik megadták nekünk azt a lelki szabadságot, melytől szinte szárnyakat kapott a hitünk: Ezt vegyük a mai vasárnap figyelembe: mert ez nem feledhető, léthé-től mentes kell, hogy legyen!
