Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik. Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában.
Vannak korok, korszakok az európai emberiség történetében, amikor felmerül a törvény, a törvényesség kérdése, amikor elbizonytalanodik az ember, mert nem tudja, hogy merre tartson tovább. Engedjen-e szabadjára bizonyos erőket, vagy fojtsa el csírájában a feltűnő és magának teret követelő újdonságot. Például a hamvasztás bűnnek számított Európában, még egy évszázaddal ezelőtt is. Mert: hogyan szállhatnának ki sírjaikból a hívők az utolsó ítélet kürtszavára, ha nem hagytak belőle mást, csak egy marék hamut? Bár ez az érvelés némi kishitűséget árul el az isteni találékonyságot illetően, mégis szilárdan megőrizte uralmát 1884-ig. Angliában egy walesi férfi saját gyermekét próbálta elhamvasztani, ám az odaverődött, felháborodott tömeg kiragadta a holttestet a lángokból és a felháborodás odáig vezetett, hogy az illetőt vád alá helyezték. De végül nem találták bűnösnek és nem nyert bizonyítást, hogy a hamvasztás törvénybe ütközik. 1896-ban, tizenkét évvel később megnyílt az első krematórium Angliában, és ebben az országban jelenlegi felmérés szerint minden tíz holttest közül hetet elhamvasztanak. Kis hazánkban is találunk kolumbáriumokat még evangélikus templomok alagsorában is. Bő száz év alatt hogy meg tud változni a világ, egyszer valaki nem tesz eleget a hivatalos elvárásoknak, azzal nyíltan szembehelyezkedik, és olyan folyamatok, változások indulhatnak meg, melynek senki nem látja a végét. Mialatt az ember azon gondolkodik, hogy mi minden megváltozott, egyúttal azt a kérdést is fel kell tennie, hogy akkor mi állandó, mi maradandó? Hiszen kell lennie az életünkben biztos pontoknak. Erre a keresztyén válasz ez: ez az egyedüli biztos és maradandó maga Jézus Krisztus, az Ő személye és semmi más. Mert minden egyéb változásnak van kitéve. Mikor Jézus kimondta azt, hogy: azért jöttem, hogy a törvényt betöltsem, akkor mindenki fellélegzett és megnyugodott. Akkor a kortársak zöme magában azt mondta: jól van, ez a mi emberünk. Pontosan azt akarja, amit mi. Hogy végre legyen már itt rend! A törvény betöltésének szándéka egybeesett a korabeli zsidó váradalmakkal. Arra vártak, hogy végre valaki érvényt szerezzen Isten törvényének, ha kell vasakarattal, könyörtelenül. Úgy, mint egykor Nehémiás, aki - ha kellett megtépte a neki ellenállókat, akik nem akarták elbocsátani feleségüket, és vallásilag, nemzeti hovatartozásukat illetően vegyes házasságban éltek. Sokan gondolták úgy, hogy ilyen, úgy is mondhatnánk - nehémiási módszerekkel kellene a törvénynek, a rendnek érvényt szerezni. Kolumbánus az ő általa alapított kolostorok számára előírt szabályok, regulák hátborzongatóak: 25 botütés egy kis hibáért, 30 botütés, ha valaki a kórusban kihagyja az áment. 200 botütés, ha egy szerzetes egyedül beszél asszonnyal.
Kálvin János Genfbe való második visszatérésekor szinte azonnal elkészítette az egyházi rendtartását, és létrehozta az úgynevezett konzisztóriumot. Egyházfegyelmi ügyekben bíráskodott ez a testület, mely kiszabhatott kisebb büntetéseket, mint egyik egyházi ünneptől, úrvacsorától való eltiltást, és ha a rábeszélés ellenére a kérdéses személy megátalkodottan megmaradt bűnében, akkor kiközösítették. Még Kálvin életében valamennyire sikerült kordában tartania ezt az általa létrehozott testület, de halála után ez az intézmény teljesen a genfiek ellenőrzésének hisztériáig fajuló durva eszköze lett. 1564-69 között közel kétezer kiközösítésről hozott a konzisztórium döntést. "Így élni jó." Hangzott az Evangéliumi Kiadó által terjesztett egyik missziós kiadvány címe. Hisszük, és meggyőződéssel vallhatjuk is, hogy keresztyén hitben élni jó. De hogy ez mit jelent a gyakorlatban, és hogy ezt a mindennapi élet vonatkozásában előírhatja valaki nekünk, az már kétséges. Vannak akik meg vannak arról győződve, hogy aki dohányzik, az testének templomát szennyezi, azaz az egyik legnagyobb bűnt követi el. Magam ugyan nem dohányzom, de távol álljon tőlem az, hogy hitkérdéssé tegyem a dolgot. Ha kifogásaim vannak, azok elsősorban egészségi jellegűek. Teológus voltam még, amikor egy frissen megtért, szabadegyházi gyülekezethez csatlakozó ismerősöm látogatott meg a Teológián, kollégiumi szobámban. Majdnem rosszul lett, amikor meglátta a polcomon a Hamvas Béla, Dosztojevszkij könyveit és más, egyéb könyveket: kínzó fejfájásra panaszkodott. Mint később kiderült, a gyülekezeti vezető arra tanította híveit, hogy csak a biblia és a közösség által kiadott, vagy jóváhagyott hitmélyítő iratok lehetnek a hívek könyvespolcain. Mert minden más olvasmánynak démoni kisugárzása van, mely fejfájást okozhat. Sokan gondolják ma is úgy, hogy ha kell, erőszakkal, vagy lelki erőszakkal kell a törvénynek érvényt szerezni. Bizonyos értelemben ebben a legnehezebb Jézust követni, aki azért jött, hogy a törvényt betöltse. De nem azért, hogy másokkal betöltesse! Ő betöltötte a törvényt. Véghez vitte, teljessé tette Jézus a törvényt. Sokáig nem értettem, hogy megkeresztelése előtt miért mondja azt Jézus Keresztelő Jánosnak, aki megpróbálja Őt ettől visszatartani, hogy: "Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot." /Mt 3,15 Felolvasott alapigénkben és ebben az igében is betöltésről van szó; igazság betöltéséről és a Törvény betöltéséről. Jézus nem másokat noszogat arra, hogy bánják meg korábbi bűnös életüket és keresztelkedjenek meg Jánosnál, hanem maga megy, és keresztelkedik meg. Ezt jelenti az igazság betöltését. Nem másokon követelni, hanem önmagára alkalmazni. Ez az igazság betöltése, és ez tulajdonképpen nem más, mint ítélkezés helyett önvizsgálat, a kritika helyett önkritika. Meg lehetünk győződve arról, hogy keresztyén hitben élni jó, de nem követelhetjük meg másoktól, hogy ugyanígy éljenek, nem is állíthatjuk magunkat példának, de viszont válhatunk követendő példává, és így személyünk hozzájárulhat ahhoz, hogy Jézus betölthessen minden igazságot, és Törvényt. Mert az számunkra a legnagyobb üdv, ha Jézus betölt minden igazságot és törvényt; azaz, ha Ő maga válik minden igazsággal és minden törvénnyel azonossá. Amikor azt mondja Jézus, hogy én vagyok az út, az igazság és az élet, akkor ezen azt érti, hogy mindezeket az Ő személye jelenti, mindezek az ő személyével azonosak. Ha valamire pedig azt mondja, hogy betölti, akkor az azt jelenti, hogy földi működése során végbement ez az azonossá tétel. Az igazság és törvény vele végül azonossá vált, mégpedig kereszthalála által. D. Bonhoeffer írja a "Követésben": "Jézus az Isten Fia, aki egyedül van teljes közösségben Istennel. Egyedül Ő taníthatta helyesen a törvényt és a törvény betöltését. Ezért kellett Jézusnak Isten igazi törvényéért a hamis törvény ügyvédjeitől szenvednie. Jézus istenkáromlóként, törvényszegőként hal meg a kereszten, mert a valódi törvényt léptette hatályba a félreértelmezett hamis törvénnyel szemben. A törvény betöltése nem történhet másként, mint úgy, hogy Jézust bűnösként keresztre feszítik."
De az ezt követő mondat még tovább megy: "Megfeszítettként Ő maga a törvény tökéletes betöltése." Ha a Kereszthalálban mutatta meg Jézus a legnagyobb szeretetet. Mert a szeretet minden törvényt helyettesít, kivált, így a törvény betöltése a szeretet megvalósulásával válik azonossá. Mert aki szeret, az betölt minden törvényt, hiszen a törvény minden igyekezetével és tiltásával csak megközelíteni tudja azt, amit a szeretet határtalansága képes megvalósítani. Ezért mondhatja Pál apostol a Római levélben, hogy: "Aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt." /Róm 13,8 Végső perspektívánk, távlatunk az egyre nagyobb teret hódító Jézus: aki végül mindent betölt és azonossá válik majd egyre több ember számára az úttal, azaz törvénnyel, igazsággal és élettel. Ámen
