Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az ÚR előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.
Annak idején az egyik kávé márka reklámszlogenje ez volt: a legtöbb, mi adható. Ez a fölöttébb túlzó mondat késztette arra az egyik ismerősömet, hogy karácsonyra, más egyéb ajándékok mellé becsempészett egy adag ilyen kávét is, hiszen ez úgymond a legtöbb, ami adható. Mi is a legtöbb, mi adható? Bibliai értelemben éppen az, amit Jézus mennybemenetele adott nekünk. Amit az a János Evangéliumában így olvasható: Most elmegyek, hogy helyet készítsek nektek…" Jézus mennybemenetelének ünnepe ilyen ígéretekhez közelít bennünket. Közelebb érezhetjük magunkat a végső teljességhez, kegyelem általi üdvösségünkhöz. De mindehhez most még nehéz kapcsolódni. Olyan távolság választ el minket ettől, hogy csak a jelen borzongató valósága igazán a miénk.
Szinte feloldhatatlan az ellentmondás az Istennel való örök, boldog közösség ígérete, és a jelen állapotunk között.
De mégis valahogy fel kell tudnunk oldani ezt az ellentmondást, ezt a szakadékot. Ehhez egy igen különös, egész lelket felkavaró példa tud segítséget adni.
/Részlet Chaim Potok: Asher Lev öröksége - című könyvéből.
Ha elgondolkodunk azon, amit ez a történet mond, és saját helyzetünkre alkalmazzuk, azt tudjuk hozzá elmondani, hogy Isten előtti helyzetünk hasonló ennek a négyéves kislánynak a helyzetéhez. Mert bár "Ő a földkerekség teremtője, aki nem fárad el, nem lankad el, mégis értelme kifürkészhetetlen. Rá kell jönnünk, hogy körülbelül annyit értünk Isten szeretetéből, mint amit ez a négyéves kislány érthetett abból, amit a szülei tettek vele utolsó találkozásukkor. Látjuk és átéljük a szenvedést, azt a sok ezernyi nyomorúságot, ami körülvesz bennünket és megfogalmazódik a kérdés: Hol van Isten? Ahogy ennek a kislánynak sem volt összeegyeztethető szülei viselkedése korábbi szeretetükkel, úgy nem összeegyeztethető az isteni szeretet a világban tapasztalható szenvedéssel. Ahogy a szülők viselkedésére is egyetlen magyarázat van: a féltő szeretet. Még akkor is, ha a kislány mit sem ért belőle. Még akkor is, ha a legnagyobb fájdalmat okozzák vele. Úgy van Isten szeretete is velünk. Még a legtragikusabb történések, események hátterében is, csak még nem értjük, csak most még nem látjuk az összefüggéseket. Mert "értelme kifürkészhetetlen."
Emberi értelmünk képtelen olyan távlatokban gondolkodni, amilyenekben Isten gondolatait sejtjük. A hit és bizalom számunkra annak a hite, hogy ebből a végső perspektívából nézve minden jelenlegi fonáksága az életnek, egykor majd értelmet nyer, és másként fogunk rá tekinteni. Ebben a folyamatban is hinni, bízni kell, és aki ezekben a végső ígéretekre tekintettel éli mindennapjait ezen a földön, annak valóban meg tud újulni az ereje: szárnyra kél, mint a sas, fut, és nem lankad el, jár, és nem fárad el.
