Kérve kérlek az Isten és a Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak. Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat. Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.
Boldog új évet! A napokban többször is kimondtuk és még talán néhányszor ki fogjuk mondani. Ha a felszínen akarunk maradni, nem firtatjuk, hogy mit is értünk boldogságon. De itt nem lehetünk felszínesek. Nem lehetünk langymelegek.
Mit értünk boldogságon?
Az Ószövetség embere már alkotott bizonyos meghatározást arról, hogy mit tart boldogságnak. Aser születésekor Jákób első felesége Lea mondta magát boldognak. Jób könyvében Elifáz mondja azt, „boldog az az ember, akit az Úr megfedd.” A Zsoltárokban az istenhit és az Úristen törvényeivel való foglalkozást nevezi boldogságnak. Boldogság és szerencse ugyanaz a szó a bibliai héberben is. Szerencsésnek lenni és boldognak lenni: szerintünk nem ugyanaz, de ha mi is úgy fejeznénk ki magunkat, hogy a kettő alatt ugyanazt értjük, ebből sok minden következik. Az úgynevezett bölcsesség teológia ebből az egyezésből következően állította azt, hogy aki istenfélő, kegyes életet él, azt Isten szerencséhez juttatja. Azt hozzá sem kell tenni, hogy evilági értelemben, hiszen az Ószövetségből nem lehet egyértelműen egy földi élet utáni léttel kapcsolatos hitet, vagy meggyőződést kiolvasni. Szerencse és boldogság azonosságából sok téves következtetés származott.
Éppen ezért is állít Jézus a boldogság fogalma mellé azzal homlokegyenest ellentétes tartalmakat. Sírás, szomorúság, üldöztetés, kitaszítottság és más nyomorúságok.
Jézus a Hegyi Beszédben olyan állapotokat nevez meg, a boldogság forrásaiként, melyek a közgondolkodásban éppen annak ellentétei.
Jézusnak ezzel az volt a szándéka, hogy semmilyen állapotot, emberi élethelyzetet se tekintsünk úgy, hogy abban végérvényesen megszűnik számunkra minden remény. Nem, nincs olyan élethelyzet, melyben valami helyrehozhatatlan károsodást szenvedhetne Istenhez fűződő kapcsolatunk. Ilyen módon a boldogság forrása, csakúgy, mint a jó forrása egyedül az Isten.
Pál apostol kissé kemény hangvételű szavai azokról, akik a saját kívánságaik szerint akarnak maguknak tanítókat, azt az elemi emberi vágyat célozza, hogy az ember megerősítést nyerjen abban, amit tesz, ahogy él, vagy abban, hogy jó úton keresi a megvilágosodást.
Vágy arra, hogy megerősítsenek bennünket. Barátságok, emberi kapcsolatok sorát azért alakítjuk ki, hogy ezt a jutalmat megkapjuk másoktól, akiket ugyanakkor mi is megjutalmazunk azért, mert olyanok, mint mi.
„A hasonló a hasonlónak örül. – Tartja a közmondás.
Egyúttal ez emberi korlátainkat is megszabja. Befogadóképességünk határait.
De Pál apostol szerint a keresztyén tanításnak, így az igehirdetésnek nem az a feladata, hogy megerősítsen bennünket mindennapi gyakorlatunkban.
Éppen azért újév elérkeztekor kell meglátnunk annak a lehetőségét, hogy miben rejlik a keresztyén tanítás lényege.
Nem belső igényeink kiszolgálásából.
Extra Nos – rajtunk kívül, fogalmazta meg a régi egyházi tanítás. Nem mibelőlünk fakad a megváltás, nem a mi igényeinkből született, hanem Isten szuverén döntéséből, abszolút szabadságából. Melyhez mi sem hozzátenni, sem elvenni nem tudunk.
De mindez persze nem azt jelenti, hogy nekünk csak a passzivitás marad. Éppen ellenkezőleg. Mivel rajtunk kívüli, ezért képes bennünket a legmesszemenőkig mozgósítani. Egy impulzus indult el útjára Jézuson keresztül. És ez az impulzus áttevődik egyik emberről a másikra, egyik hívőről a másikra.
Mint a dominó elemei, melyeket egymás mellé állítunk és egyik a másiknak adja át a mozgást és az energiát. Ezzel a képpel azonban mindössze csak annyi baj van, hogy mechanikus. A valóságban egyik ember a másiktól úgy nyerhet impulzust, hogy ebben a személyes részvétel mindkét részről elengedhetetlen.
Nem automatikusan történik, ez nem olyan, mintha megnyomnánk egy gombot. De fáradoznunk kell azon, hogy ez az impulzus mindenképpen hasson tovább.
Hát ezért mondja Pál, hogy hirdetni kell alkalmas és alkalmatlan időben, így most is, hiszen a legalkalmatlanabb idő erre talán éppen szilveszter. Mintha azt demonstrálnánk mai összejövetelünkkel, hogy még a legalkalmatlanabb helyen és időben, a legalkalmatlanabb ember által is áttevődik ez az impulzus, mert Isten mindenkit be akar megváltásának erőterébe vonni.
Sosem tudhatja az ember, hogy mikor kit szólít meg Isten Országának a közelsége, de hat és elér bennünket, utat talál hozzánk. Talán a legtöbb megerősítő jelet arra nézve, hogy ez ma is folyamatosan történik, hogy elér emberekhez az impulzus, azt éppen egy lelkész láthatja a legjobban, és talán neki is van a legnagyobb szüksége arra, hogy sok jelet lásson, hogy ne vegyen erőt rajta a csüggedés.
És tényleg nem telik el úgy hónap, hogy ne legyen valami meglepetés, hogy ne tűnjön fel egy-egy új ember a láthatáron.
Jézus a főpapi imádságában azt mondja: „Most hozzád megyek Atyám, és mindezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.”
Jézus szerint ennek az impulzusnak a tovább adása adja meg számára a legnagyobb örömet, de ez az öröm nem marad meg nála. Ez az Ő öröme bennük, az ige hallgatóiban és továbbadóiban, is megszületik. Mint a rezonáció. Berezonálunk rá, átvesszük az ő örömét és már bennünk muzsikál zendül tovább és még tovább az örömnek, sőt a boldogságnak ez a tiszta dala.
Így mi, Jézus-tanítványok tudjuk, hogy mit is jelent számunkra a Boldog új év: Jézus teljesebbé váló örömét, hogy az általa elindított rezonáció, összhang hat tovább, min ahogy egyre több-és több szív ad helyet ennek önmagában. Ennek a rajtunk kívülről jövő, de bennünket is magával ragadó Isten Országának. Ámen
