Újév

Új évet kezdünk, lecseréljük falinaptárunkat és kifüggesztünk egy újat: ebben biztosan megjelenik, testet ölt az új. Csupa tiszta lap. Melyekbe esetleg bejegyzések kerülnek. El nem felejtendő tennivalók. És mialatt az ember a sok üres kockát, rubrikát lapozgatja, óhatatlanul eltöpreng azon, hogy mennyire nem vagyunk birtokában a jövőnek. Persze szeretnénk birtokolni, de nem tudjuk. Tervezgetünk, kitűzhetünk dátumokat, de hogy mi fog végül abból megvalósulni, az nincs teljes mértékben a hatalmunkban.
Erre a tapasztalatra különbözőképpen válaszolhat az ember.
Egykor a mayák úgy gondolták, hogy a meglepetéseket ki lehet küszöbölni azáltal, hogy az ember pontosan feljegyzi, hogy az adott napon mi történt és amikor az – általuk is körkörösnek feltételezett idő végül újra elér ugyanahhoz a időponthoz, akkor nincs más feladat, mint kikeresni a feljegyzések között ugyanazt a napot, a 260 éves körkörös ciklusból. Hittek abban, hogy a történelem 260 évenként megismétli magát.
Lényegében ez ugyanaz a rendszer, mint az asztrológia, hiszen az is körkörös időfelfogásból indul ki. Abból az előfeltevésből indul ki, hogy a bolygók mozgása körkörös, ez befolyásolja a földi eseményeket, következésképp az eseményeknek is – ha nem is okvetlenül ismétlődnie, de hasonlítaniuk kell, ugyanazon konstellációk esetén.
Annak idején Sören Kierkegaard dán lelkész egy egészen hétköznapi tapasztalata alapján jutott arra a felismerésre, hogy az ismétlés lehetetlen.
Ismétlés című írásában arról az alapélményről beszél, amikor az ember valami nagyszerű és szép élményt szeretne újra átélni. Ezt bárki megtapasztalhatja, hogy nem fog sikerülni. Nem lesz ugyanolyan… Mindig beleszövődik az eseményekbe valami zavaró elem, ami lehetetlenné teszi, hogy létrejöjjön az ismétlés. Az ismétlés tehát lehetetlen.
Annak idején Hérakleitosz a görög bölcs egy mindenki által ismert mondatban összefoglalta ezt a tapasztalatot: „Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba.” Semmi nem ismétlődik, mivel minden változik, folyik – ahogy ő mondta.
Talán nem gondoltunk még rá, de ez a felismerés tulajdonképpen előkészítője volt a keresztyén időfelfogásnak, mely az időt immár nem körkörösnek tekintette, hanem egyenes vonalúnak, lineárisnak.
Minden esemény egyszeri és megismételhetetlen. Hasonlíthat esetleg korábbi eseményekre, de nem ezek megismétlése. Mert az lehetetlen.
Az Újszövetség írói egy ponton mindenképpen megegyeztek: abban, hogy az időt egyenes vonalúként gondolták el, és abban, hogy ezen az egyenes idő-vonalon az egyszeri és megismételhetetlen esemény, mely minden más eseményt meghatároz, felülmúl, a Jézus Krisztus megjelenése.
Ez az esemény, túl azon, hogy minden más eseményt meghatároz, egyúttal a régi lezárását és az új eljövetelét hozta.
Ez az igazi novum, újdonság az emberiség történetében. Éppen ezért, amit elhozott az gyökeresen új volt és bizonyos értelemben új ma is. Mert olyannyira új, hogy bizony több évezred kell az emberiségnek, mire egyáltalán eljut oda, hogy ezt az újat kezdje saját viszonyrendszerén belül megvalósítani.
Példa férfi és nő viszonya.
Nincs többé férfi és nő, és egy generáció múlva már Pál tanítványai kezdik hirdetni, hogy a nők hallgassanak a gyülekezetben.
Isten cselekvése végbement rajtunk, de a következő kérdés, hogyan válaszolunk rá. Pál a hitről, majd a fiúság státuszáról beszélt, de hirtelen a keresztség kérdésére tér át. Mert a keresztség az istenfiúság záloga és pecsétje. És akik a keresztség által Krisztussal egységbe kerültek, azok valahogy egy ütemre lépnek, egy ritmusra ver a szívük, egy hullámhosszon rezegnek. Valahogy meg lehet ismerni azokat, akik keresztények. Sokszor megtörtént, hogy megéreztem, hogy valaki keresztény. Persze rögtön hozzá kell tennem, hogy csak nálam fiatalabbak esetében vannak ilyen megérzéseim. Szóval szerintem ránk van írva, hogy kihez tartozunk. Ezt a Krisztushoz tartozást lehetne egy függőleges irányú rendeződés képében is megfogalmazni. Mintha a Fejtől a Krisztustól kezdődne egy tengely. .. De ennek a függőleges rendeződésnek van egy vízszintes következménye is. /Varga J. Zsigmond/ Mert az egyház azoknak a közössége, akik faji, vallási, kulturális, társadalmi különbség nélkül, közösen szolgálják Krisztust.
Társadalmi különbségek kapcsán egy tőlünk távoli országra hadd hivatkozzam: AZ ENSZ 2002-ben kiadott egy határozatot arról, hogy a kasztrendszer nem más, mint a faji megkülönböztetés egy formája. Eredetileg Gandhi szüntette meg a kasztrendszert, de mint tudjuk az indiai társadalom kasztok szerinti megosztottságán ez a rendelet önmagában nem sokat változtatott. Az, hogy az ENSZ most, 2002 augusztusában ilyen határozatot bocsátott ki, annak az az oka, hogy az ott működő keresztény aktivisták ezt kiprovokálták. A kaszton kívüliek, a dálit-ok számára a kereszténység hallatlanul eleven, felszabadító, valóban és igazán evangéliumi üzenet. Kitaszítottságukból való felemeltetés üzenete, jó híre. Lehet-e csodálkozni, hogy a világ sok országa közül jelenleg Indiában gyarapszik a leggyorsabb ütemben az egyház.
Krisztusban nincs többé zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő: itt talán megtorpan az ember. Karinthy mondta: ha egyedül vagyok egy szobában, ember vagyok, ha belép oda egy nő, akkor férfi. Nembeli státuszunk erősen meghatároz mindent és bizonyos értelemben jó is így és mennyire zavaró, amikor nem egyértelmű a hovatartozás. A Mazsola című mesesorozat manócskája például nincs világosan nemileg meghatározva és ez zavaró a mesében. Fiam szerint lány, mert szemüveges .. .
De mire gondolhat itt Pál apostol? Ennek a megértésében segíthet néhány egészen friss adat: a világon ma 876 millió analfabéta él. Ennek kétharmada nő. Vannak olyan országok, ahol a lányok 52%-a jár négy osztálynál többet iskolába. Afrikában átlagosan 1000 nő közül mindössze csak 2-7 jár középiskolába.
A egyházi szolgálatról van szó, sokan szívesebben idézik ma is a Timótheushoz írt Levélnek azt a mondatát, hogy "Nők hallgassanak a gyülekezetben." És nem csak fundamentalisták és tradicionalisták. Holott a Bibliakritika már fél évszázada leszögezte, hogy a Timótheushoz írt leveleket Pál apostol tanítványai írták, nem Pál apostol. Pál eredeti véleménye itt olvasható. "Krisztusban nincs többé zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő." Mégis sok szószéken mindmáig nem szívesen látott igehirdetők a nők. Sok helyen fenntartásokkal fogadják szolgálatukat.
Krisztushoz tartozásunk olyan erős kötelék, olyan erős identitás, hogy mellette eltörpül, sőt elveszti jelentőségét minden más: ehhez képest azt hiszem láthatjuk, hogy a Pál apostoli szavakhoz még kétezer év múlva is inkább fel kell nőnünk. Bizony igaza van Jörg Zink-nek, aki azt mondja: "Még mindig a kereszténység kezdetén vagyunk, nem a végén...