„Figyelj rám, és hallgass meg, URam, mert nyomorult és szegény vagyok! Tartsd meg életemet, mert híved vagyok én! Istenem, szabadítsd meg szolgádat, aki benned bízik! Légy kegyelmes, Uram, mert hozzád kiáltok minden nap.
Örvendeztesd meg szolgád lelkét, mert hozzád emelem lelkemet, Uram! Mert te jó vagy, Uram, és megbocsátasz, nagyon szereted mindazokat, akik hozzád kiáltanak.
Hallgass, URam, imádságomra, és figyelj könyörgő szavamra! A nyomorúság idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.
Nincs hozzád hasonló, Uram, az istenek között, műveidhez fogható nincsen. Eljön minden nép, amelyet alkottál, leborulnak előtted, Uram, és tiszteletet adnak nevednek. Nagy vagy te, csodákat teszel, te vagy Isten egyedül!
Taníts engem utaidra, URam, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet. Magasztallak, Uram, Istenem, teljes szívből, és tisztelem nevedet örökké. Hiszen annyira szeretsz engem, hogy a sír mélyéből is kimentettél.
Istenem! Kevélyek támadtak rám, erőszakosok hada tört életemre, de nem számolnak veled! Pedig te, Uram, irgalmas és kegyelmes Isten vagy, hosszú a türelmed, nagy a szereteted és hűséged. Fordulj hozzám, légy kegyelmes! Adj erőt szolgádnak, segítsd meg szolgálólányod fiát! Mutasd meg rajtam jóságod jelét, hadd lássák gyűlölőim, és szégyenkezzenek, mert te, URam, megsegítesz, és megvigasztalsz engem.”
„Kapcs ford” „Egy forintért megmondom”, „Valamit elfelejtettem… Ja, igen! Az ablak!!!” „Miért nem a Hufnágel Pistihez mentem feleségül”. „MZ/X, MZ/X, jelentkezz, jelentkezz!”
Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim a Krisztus Jézusban!
Az előbb hallott jólismert mondatok A Mézga család című színes magyar rajzfilmsorozat kultikussá vált mondatai. A rajzfilm a 70-es és 80-as évek egyik legnépszerűbb sorozata volt, és későbbi ismétlések alkalmával is széles rajongótábort vallott magáénak.
Mézga Géza alias Köbüki, Rezovits Paula, Mézga Kriszta, Mézga Aladár, Máris szomszéd, MZ/X alias Öcsi, Blöki és Maffia kalandjai hétről-hétre odaláncoltak engem - testvéreimmel együtt – az első színes Tv-nk elé.
Ha valaki esetleg nem ismerné eme slágerrajzfilmet – röviden ismertetném tartalmát!
A sorozat egy egészen hétköznapi magyar család egészen rendkívüli kalandjairól szól. Az alig cseperedő, 12 éves Aladár zseniális képességekkel van megáldva: időnként űrutazásokra viszi a családját, időnként 30. századi leszármazottjával - köb-ükunokájával, MZ/X-szel - lép kapcsolatba, aki különféle ügyes-bajos holmikat küld nekik.
A lehető legkülönbözőbb tárgyakat, csodaeszközöket küld MZ/X A Mézga családnak, akik általában bajba kerülnek minden epizódban, és a legtöbbször Aladár az, aki képes kihúzni a furcsa családot a csávából.
Igen, Mézga Aladár egy különös időkibővítő készüléken keresztül felveszi a kapcsolatot a 125 éves köb-unokájával, aki a megrendelt tárgyat idősíkokon keresztül, pillanatok alatt átküldi a Mézga család lakásába.
Kapcsolatfelvétel, kívánság elmodása, kívánság érkezése – talán így lehetne a legrövidebben körülírni mi is történik a epizódról-epizódra.
Kapcsolatfelvétel, kívánság elmodása, kívánság érkezése – talán így lehetne megfogalmazni azt az elképzelést, ami oly sokak fejében él az imádsággal kapcsolatban. Mintha az imádság egy csodaautomata lenne, amit akkor és úgy használ az ember, ahogy csak akar. Mintha az lenne köztudatban az imádságról, hogy az valami olyasmi mint Mézga Aladár csodamasinája az előbb említett rajzfilmben.
Csodamasina, egy csodafegyver, amit bármire fel lehet használni, amit bármi vagy bárki ellen fel lehetne használni. Mintha az imádság, nem más lenne sokak számára, mint a csak bajban felhívható telefonszám. Mintha az imádság tartalma is valami félreértés áldozatává vált volna a hétköznapok rohanásában.
Igen, úgy tűnik sokszor, hogy az imádság időigényes, mélységigényes, őszinteségigényes volta a XXI. Század kapkodásában elkopott volna, elhomályosodott volna, háttérbe szorult volna.
Szeretett testvéreim a Krisztus Jézusban!
Farsang időszaka van, és ilyenkor bizony az ember valahogy méginkább szeret bebújni egy szépen kidolgozott álarc mögé. Valahogy ilyenkor, mintha az amúgyse túl őszinte világ még egy kicsit ravaszabb lenne. Azt érzi az ember, hogy ahogyan a természet is bújócskát játszik velünk mostanában, az emberek is mintha szívesebben bújnának el, a saját maguk által kitalált jelmez mögé.
Farsang időszaka van, de az az érzésem, hogy a farsang sokak életében nem mostanában kezdődött, és nem mostanában fog véget érni, hanem életfelfogássá vált. Farsanggá változott sokak élete, sokunk élete, és nagyon nehéz már ledobni azt a bizonyos ránk nőtt jelmezt.
Igen, sokszor eljátszuk mások előtt, magunk előtt, azt, hogy milyennek is kellene lennünk. Eljátszuk azt, amilyenek szeretnénk lenni, ahelyett hogy élnénk, megélnénk azt, akik vagyunk.
Igen, sokszor az az érzésem, hogy farsanggá változtattuk a világot, ahol senki sem mer az lenni, aki valójában, ahol senki sem lehet az, aki valójában, mert egyszerűen nem engedi meg neki a környezete, egyszerűen nem engedheti meg magának az ember, hogy önmaga legyen. Mert aki ma önmaga mer lenni, az megkockáztatja azt, hogy kizárják a többiek a játékból, diszkvalifikálják az élet nagy megfelelés-központú álarcosbáljáról.
És hogy miképpen illeszthető be ebbe a színjátékba az imádáság ajándéka? Nagyon is – hangzik a leghangosabb, úgy nevezett farizeus-típusú, szuperkeresztény válasz. Igen, nagyon jól beleillik a farsangi-hangulatba a Mézga Aladár típusú automatikus imádság, ami ugye úgy működik, hogy: kapcsolatfelvétel, kívánság elmodása, kívánság érkezése.
Igen, bár ez a típus, a telefonon, vagy interneten történő pizzarendeléshez hasonlít leginkább, mégis oly népszerű, mint talán még soha. És nagyon jól beleillik a bújocskás farsangi életérzésbe.
Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim a Krisztus Jézusban!
Felteszem még egyszer a kérdést: miképpen illeszthető be ebbe az egyre összetettebbnek tűnő színjátékba az imádáság ajándéka?
Nem illik bele. Én őszintén hiszem, hogy nem illik bele. Az imádság ilyen értelemben nem kompatibilis az őszinteség-hiányában lubickoló álarcosbálba. Mert az imádság legfontosabb eleme az őszinteség. Az imádság lényege szerint is álarcnélküliség. Az imádságban éppen az a fantasztikus, hogy abban önmagam lehetek, hogy abban nem kell megfelelni senkinek.
Igen, az imádság olyan reális kapcsolat az élő Istennel, ahol én én vagyok, ahol én én lehetek, ahol érdek nélkül úgy szólíthatom meg az Istent, hogy közben nincsenek tabuk, nincsenek megjátszott érzelmek, vagy hiteltelen vallásos sémák. Csak az Isten van és én. Csak az Atya van és én. Csak az őszinteség van, és csak bizalom.
Az imádáság ugyanis nem csodaszer, nem olyan mint egy túrórudi-automata, nem olyan mint a pizzarendelés, és mégcsak nem is olyan vallásos cselekedet, ami felhasználható ilyen-olyan érdekek, vagy szánalmas politikai célok eszközéül. Nem, az imádság lényege szerint másmilyen.
Az imádság valójában szeretet. Ahogyan a felolvasott alapigénkben a zsoltáros őszinte szavaiból is jól látszik, és ahogyan Jézus tanításából, és egész életéből sugárzik. Az imádság valójában szeretet. Az Atya Isten szeretetének bizonyítéka, mely reménnyé változtathatja a reménytelenséget kinek-kinek a személyes életében is.
Igen, az imádság lényege szerint szeretet. Szeretet, melyben az őszinteség és a bizalom hangja az egyedül tiszta hang, melyben az ember az lehet, aki valójában, ahol értelmét veszti mindenfajta álarc, mindenfajta megfelelési kényszer, ahol csak Ő van meg én. Csak az élő Isten és én. Az imádság az őszinteség maximuma.
Szeretett testvéreim a Krisztus Jézusban!
Igen, az imádság az őszinteség maximuma. És ez különösen is izgalmas az ökumenikus imahéttel összefüggésben, ahol felekezeti hovatartozástól függetlenül gyűlünk össze, és szólítjuk meg közösen az Istenünket, és dicsőítjük őt imádsággal, igehirdetéssel, zenével, énekekkel, és teszünk tanubizonyságot arról, hogy Krisztusban megszűnnek az ellentétek, és benne egység lehet.
Mert az Isten nem római katolikus, nem ortodox, nem görög katolikus, nem református, nem baptista, nem metodista, nem evangélikus, egyaltalán nem tartozik felekezethez, és paradox módon minden felekezethez tartozik. Egy az Isten, és hiszem, hogy ahogyan napról napra az imádságban, a Miatyánkban az egység megvalósul, úgy lesz egyszer teljes megbékélés az egyházak között, így téve tanuságot a világ előtt a valóságos egységről Krisztusban.
Az imádság az őszinteség maximuma.
Én hiszem, hogy az őszinteség képes összekapcsolni különböző gondolkodású, különböző felekezethez tartozó embereket. Hiszem, hogy az imádság az az alap, amire az ökumené jövője is épülhet. Imádságra, mely lényegét tekintve szeretet, és amiről, az általam hőn szeretett költőnk Pilinszky János így ír egy helyen:
„Imádkozz, nincs más. Az imában tudunk egyedül mindent és mindenkit szeretni. Az imában még Jézus és Barabás is egy, ahogy az Atya és Jézus szívében is egyek.”
Igen, „az imában tudunk egyedül mindent és mindekit szeretni”. És hiszem, hogy ez a szeretet, az, ami képessé tesz minket ledobni az álarcot. Ez az a szeretet, ami képessé tesz, hogy az legyek, aki valójában vagyok. Ez az a szeretet, amiben értelmét veszti a felekezetiségi megosztottság. Ez az a szeretet, aminek forrása az az Isten, aki Krisztusban az őszinteség mellett tette le a voksát egyszer és mindenkorra.
Ökumenikus keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim a Krisztus Jézusban, felekezeti hovatartozástól függetlenül!
Az imádság az őszinteség maximuma.
Csendesedjünk el és imádkozzunk!
Mennyei Atyánk!
Hálát adunk Neked, hogy Te őszinte voltál, őszinte vagy, és őszinte leszel, ezért mi is őszinték lehetünk!
Hálát adunk Neked, hogy sokfélék vagyunk, de egyek lehetünk egyszülött Fiadban, Krisztusban!
Kérünk Téged, Te hangolj minket az őszinteség hullámhosszára!
Kérünk Téged, hogy a teljes keresztény egység felé vezető úton Te mutasd az utat, és ne engedd, hogy visszaforduljunk az úton! Ámen.
