„Így szól az én URam, az ÚR: Én most a pásztorok ellen fordulok, és számon kérem tőlük a nyájamat. Véget vetek annak, hogy ők legeltessék a nyájat, magukat sem fogják többé legeltetni a pásztorok. Kiragadom szájukból juhaimat, és nem esznek belőlük többé.
Mert így szól az én Uram, az ÚR: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak.
Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon. Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre. Legeltetni fogom őket Izráel hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén.
Jó legelőn legeltetem majd őket, és Izráel magas hegyein fognak tanyázni. Jó tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein. Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet - így szól az én Uram, az ÚR.
Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.
Mert ti az én juhaim, az én legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, én pedig Istenetek! - így szól az én Uram, az ÚR.”
A kis csavar egy volt a sok százezer közül. Két vaslemezt szorított egymáshoz egy hatalmas hajón. Egy nap megszólalt: - Elég kényelmetlen helyem van itt. Egy kicsit kinyújtózom, nekem is jár egy kis pinehés…
A környező csavarok kétségbeesetten üvöltöttek rá, amikor meghallották, hogy lazítani akar egy kicsit: Megőrültél kis csavar! Ha elengeded a két vaslemezt, mi kettészakadunk! A vasgerendák sem hittek a fülüknek: El ne engedjétek a lemezeket, mert akkor megingunk mi! – szóltak ijedten.
Szélvészként terjedt a hír a hatalmas hajón: a kis csavar forgat valamit a fejében! Az az igazság,hogy bizony kivétel nélkül mindenki megijedt. A hatalmas hajótest még a gondolattól is remegni kezdett: a kis csavar kieshet a lyukból…
Végül a vékony és vastag vaslemezek, a hajóbordák, a vasgerendák úgy döntöttek: üzenetet küldtek a kis csavarnak, mely így szólt:
-Kedves kis csavar! Nagyon kérünk, légy szíves és maradj nyugodtan. Ha te lazítasz, veszélybe kerül az egész hajó, és egyikünk sem éri el a kikötőt. Nagyon kérünk, ne tedd ezt velünk!
Ez hízelgett a kis csavar büszkeségének, akinek eddig eszébe sem jutott, hogy ő ennyire fontos a többiek számára, ezért visszaüzente aggódó társainak: - Maradok ott, ahol vagyok…
Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim a Krisztus Jézusban!
Húsvét ünnepe utáni második vasárnap van ma, a Jó pásztor vasárnapja ez, amikor az oltár előtt elhangzott János evangéliumából a Jó pásztor evangéliuma, az imént pedig egy anekdotát hallhattunk Rudyaard Kipling nyomán. Egy anekdotát, ahol az egy csavar fontossága dominál, csak úgy mint az elveszett egy juh jézusi példázatában. Két héttel húsvét után, és öt héttel pünkösd előtt „a már nem” és a „még nem” feszültségét élhetjük át e két nagyünnep között.
Hogy mit értek ez alatt? Talán jobban megérthető, ha egy képet használok! A húsvéti hír egy olyan robbanás, ami mozgásba hozza a világot. Igen, a feltámadás reménységének híre olyan esemény, ami – ahogyan azt evangéliumokból és az egyháztörténetből jól ismerjük – hirtelen, egyik, pillanatról a másikra lázba hozta az akkori világot csakúgy, mint a mait. Lázba hozta, és lázba hozza, - bár sokszor ez remény remény marad, és nem válik valósággá, azt hozzá kell tennünk.
Igen, a húsvéti hír hallatán látszólag mozgásba lendül a világ. A statikus nagyszombati csendből, dinamikus mozgás lesz, legalábbis – ahogy azt már említettem - az evangéliumi történetekből ez jön át. Olyan a húsvéti hír, mint egy robbanás, ami után valami új kezdődik el.
De – és ez is hozzá tartozik az igazsághoz- ez a mozgás bizony koordinálatlan mozgás. Emberek útra kelnek, viszik az örömhírt szerte szét, és valóban mozgásba lendül a világ, de ez még nem egy rendezett, nem egy koordinált mozgás.
Szükség van egy koordinátorra, valakire, aki robbanás utáni mozgásokat - melyek a feltámadás katarzisa után keletkeztek - kezében tartsa, irányítsa. Mert húsvét híre, és közelsége, még önmagában kevés. Az indulás, az örömhír továbbmondása, a reménység visszaadása emberek életében fantasztikus élmény, de nem elég.
Kell valaki, aki koordinálja Jézus akkori és mai tanítványai életét, így a mi életünket is. Azt gondolom, hogy a Jó pásztor vasárnapja nem más, mint felismerni a koordinátor hangját. A mai nap nem más, mint beismerni: szükségünk van a jézusi vezetésre, arra, hogy a húsvéti robbanás után felkavarodott énünk a helyére kerüljön.
Úgy is fogalmazhatnék: a Jó pásztor vasárnapja tulajdonképpen a helyreállítás, a rend, a szétszóródottság végének a vasárnapja. Példaként hadd említsem meg azt, ahogyan Jézus utána megy Péternek és helyre teszi, feladattal bízza meg. Jézus utána megy az emmausi tanítványoknak és megváltoztatja életük irányát.
Jézus utána megy Tamásnak és a hitetlen Tamásból, hívő lesz. Igen, a jézusi koordináció az, ami a felkavart lelkeket lecsendesíti, útba igazítja, helyreállítja a rendet. „Latinosan fogalmazva” azt is mondhatnám: két héttel resurexió után, ma rekreáció időszaka van, feltámadás robbanása után ma a helyreállítás kerülhet előtérbe kinek-kinek a személyes életében.
Hadd idézzem az előbbiekre rímelő isteni ígéretet, Ezékiel próféta előbb hallott mondatát: „Az elveszetett megkeresem, az eltévedtet visszaterelem. – mondja az Úr.” És itt most hadd ismételjem meg példáimat: Péter, Tamás, Kleopás: három tanítvány a sok közük, akiket Jézus megkeres és visszaterel, vagy más szóval: koordinálja a szétesett mozgásukat.
Szeretett testvéreim a Krisztus Jézusban!
Csütörtökön egy kis szabolcsi településen kellett elintéznem valamit.
Ebből következően áthajtottam több, számomra eddig ismeretlen településen, illetve települések közötti kanyargós útszakaszokon. Ilyenkor az ember, amellett, hogy a vezetésre koncentrál, néha-néha bizony elbambul egy-egy új tájrészletet felfedezve. Bevallom velem is ez történt. Száguldottam – amennyire az úr minősége megengedte – amikor is egyik-pillanatról a másikra előttem termett, már-már népmesei módon, egy juhász a nyájával együtt.
Fék, lassítás, lassulás, megállás, várakozás volt a sorrend. Ott álltam, és az volt az érzésem, mintha a mesék világából csöppent volna oda a pásztor és juhai, csak azért, hogy elgondolkoztassanak, csak azért, hogy a mai prédikációban mintegy helyet követeljenek maguknak.
Ott álltam, és végignéztem, ahogy a juhok egyenként, komótosan átkelnek az útszakaszon, követve a pásztort, csak szépen, rendben, koordinált mozgásban, szinte koreográfusi pontossággal.
Bevallom, elgondolkoztatott a kép. Értjük még egyáltalán 2008-ban a pásztor-juhok képet? Értjük, hogy milyen is egy jó pásztor? Értjük, hogy Ezékiel miért nevezi Istent pásztornak? Értjük, hogy Jézus, mit ért azalatt, hogy ő a jó pásztor? Sőt, továbbmegyek: jól értjük azt, amit mond? Jó egyáltalán a kép? Érthető, befogadható, nekünk 2008-ban élő keresztényeknek ez: Jézus olyan, mint egy jó pásztor?
Azt hiszem, akkor értjük jól a képet, ha – bizonyos értelemben – leromboljuk annak idilli voltát. Ehhez segíthet a 31. vers: „Mert Ti az én juhaim, az én legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, és pedig Istenetek! – így szól az én Uram az Úr.”
Nagyon jó, hogy ez a vers van, és része az alapigének. Mert hála Istennek kiemel a hamis pásztor idillből, amibe hajlamosak vagyunk belefeledkezni ezen a vasárnapon. Én azt gondolom, - lehet hogy furcsa amit mondok – de szerintem a legfontosabb vers éppen a 31. vers.
Éppen azért mert helyrerak, jó értelemben kijózanít: Emberek vagytok! – mondja az Úr, vagyis emberi tévedések, emberi hűtlenségek, emberi gyávaságok, emberi bukások, emberi gyengeségek birtokosai. Emberek vagytok, akik kétkednek sokszor, mint Tamás, megtagadják az Urat, mint Péter, kiábrándultan mennek a másik irányba, mint az emmausi tanítványok, de akik után Jézus utánamegy.
Igen, azt hiszem, hogy az idilli pásztor képet le kell rombolni, ahhoz, hogy a mai valóságban közel tudjuk vinni az evangéliumot. Nem szabad elhitetni, hogy a nyájhoz tartozni azt jelenti: bura alatt élünk, ahol semmi baj nem érhet minket. Egyszerűen azért nem: mert ez nem igaz.
Kereszténynek lenni, nem azt jelenti, hogy nincs „a halál árnyékának völgye”, hanem azt, hogy nem az a végállomás. A nyájhoz tartozás nem azt jelenti, hogy elveszett a szabadságunk, vagy nem kell döntenünk, mert mindent eldönt helyettünk a pásztor.
Nem is azt jelenti, hogy egy teológustól olvastam, hogy „a világtól való különbözés átélése visz el az Istenhez tartozás tudatához”. Ez az gondolom nem állja meg a helyét. Emberek vagytok – ébreszt fel minket is az Isten a mai napon. Emberek vagytok, akik lehet, hogy bajban vagytok, lehet, hogy segítségre szorultok, lehet, hogy kiábrándultatok a sokszor önmagát hizlaló egyházakból, és a csak a fogyasztásra koncentráló társadalomból, de akiknek van reménységük. Akiknek van koordinátoruk.
Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim a Krisztus Jézusban!
Minden egyes kis csavarra szükség van a hajótestben. Minden egyes juhra szükség van a nyájban. Senki sem pótolható mással. Mindenki ugyanolyan fontos a jó pásztornak, vagy hadd használjak egy másik szót: a jó koordinátornak. Mindenki ugyanolyan fontos a gyülekezetben. Jézus előtt nincsen különbség a juhok között, ugyanis a megkülönböztetés emberi találmány.
Jézus hangja, szava, szeretete mindenkinek szól. Nyájában nincs helye semmiféle kirekesztésnek, egymásra mutogatásnak, felsőbbrendűségi érzésnek. Jézus nyájában nincsenek első osztályú, meg másodosztályú, mag harmadosztályú juhok. Mindenki egyenlő, mindenki szabad, éppen Jézus által, a jó koordinátor által, aki ismeri az övéit. Utánuk megy és helyrerakja az életüket.
Ami úgy is igaz: utánad megy, utánam megy és helyre rakja az életedet, az életemet. Mert Jézus, nem úgy jó pásztor ma, ahogy a villanypásztor működik, ami elveszi a szabadságot, és egy hazug, hamis álomvilágot ad cserébe, hanem Jézus úgy Jó pásztor ma, hogy a hétköznapi realitások, problémák, fájdalmak drámája között az. Nem egy álomvilág idilli pásztora hanem a mi emberi, földi, sokszor boldog, sokszor szánalmasan szerencsétlen valóságunké.
Jézus a jó pásztor. Jézus a jó koordinátor. Engedjük őt, hogy ő koordinálja az életünket, egyházunkat, gyülekezetünket szeretetével! Ámen.
