„Azután odaállt Salamon az ÚR oltára elé, Izráel egész gyülekezetével szemben, kiterjesztette kezét az ég felé, és ezt mondta: URam, Izráel Istene! Nincs hozzád hasonló Isten sem fent az égben, sem lent a földön!
Hűségesen megtartod a szolgáiddal kötött szövetséget, ha teljes szívükkel előtted járnak. Megtartottad, amit ígértél szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak. Amit megígértél, hatalmaddal be is teljesítetted a mai napon. Most azért, URam, Izráel Istene, tartsd meg, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak ígértél, amikor ezt mondtad:
Nem vesznek ki színem elől utódaid, aki Izráel trónján ülnek, de csak akkor, ha fiaid ügyelnek útjukra, és előttem járnak, ahogyan előttem jártál te is.
Most azért Izráel Istene, váljék valóra ígéreted, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak tettél! De vajon lakhatik-e Isten a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem!
Mégis tekints szolgád imádságára és könyörgésére, URam, Istenem, és hallgasd meg a kiáltást és az imádságot, amikor ma szolgád imádkozik színed előtt.”
Éljen május elseje, a munka, a mennybemenetel és a megállás ünnepe!
Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim a Krisztus Jézusban!
Úgy tűnik a mai nap az „m” betűsök napja: május, munkaünnep, mennybemenetel, és hadd tegyem hozzá negyedikként: megállás. Megállás az ég üres ég alatt, és a nagy kérdés feltétele az ég alatt: hol vagy, Ó Isten?
Hol vagy, Ó Isten, akit nem zárhatunk be a templom négy fala közé, aki nem tűr semmiféle bálványimádást, aki nem épületekhez köthető? Hol vagy, Ó Isten, aki valaha oly kritikusan nézted a neked épített ház gondolatát Sámuel, Dávid és Salamon idején? Hol vagy Ó, Isten, akinek Fia maga is kinyílvánítja a templommal kapcsolatos ambivalens érzéseit az evangéliumokban?
Igen, a mai nap a megállás ünnepe is, amikor a felolvasott történetben, Salamon imájában is előkerül a feszültség: hol van Isten helye? Hol keressük őt, hol találhatjuk meg, hova tűnt? Miért érezzük sokszor, hogy eltűnt az életünkből, miért érezzük úgy, hogy sokszor már a templomban sem találjuk?
Álljunk meg egy szóra, ahogy Vágó István és Grétsy László mondta az azonos című műsorba. Álljunk meg egy szóra, és legyen ez a szó, maga a mennybemenetel, amely szót ha körülírjuk csupa kérdésbe botlunk. Hol az Isten? Testet öltött, itt volt egészen közel, megmutatta mit jelent embernek lenni, megmutatta milyen az Isten, meghalt, feltámadt, mégis itt hagyta a földi létet – lázadunk fel évről évre ezen az ünnepen, mennybemenetel izgalmas ünnepén.
Hol az Isten? – tesszük fel a kérdést, mintegy megfordítva az Isten kérdését, amit feltesz az embernek, amikor azt kérdezi az Éden kertben: Ádám hol vagy? Igen, a mi kérdésünk a mai napon nem más mint egy fordított Isten-kérdés, ha úgy tetszik egy visszavágó az Istennek. Egy visszavágó az Istennel.
Megállunk az üres ég alatt és azt kérdezzük: Ó, Uram, aki azt kérdezted „Ádám hol vagy”?, most én kérdezlek Téged: hol vagy, hova tűntél, hova tűntél az életünkből?
Szeretett testvéreim a Krisztus Jézusban!
Sokszor érzem úgy, hogy a Biblia nem más mint egy folyamatos bújócska Isten és ember között. Hol Isten keresi az embert és találja meg, vagy találja el, hol pedig az ember keresi az Istent és találja meg, illetve találja el. Ritka az a pillanat, amikor nem ez a helyzet, de azért létezik.
Folyamatos a feszültség, és bizony az a bizonyos hitnek nevezett bizalomjáték nagyon nehéz tud lenni. Nehéz, hiszen azt látjuk a Szentírás történeteiben, és a saját életünk történeteiben is, hogy az egyértelmű válaszok hiánya felzaklatja lelkünket.
Azt éljük meg, nap, mint nap, hogy a hit és hitetlenség között vergődünk, és bizony egyik pillanatról a másikra is képesek vagyunk kétségbeesetten földre roskadni, és kínkeservesen beleimádkozni a létezésbe, hogy: képtelenek vagyunk a feltétlen és szüntelen hitre.
Képtelenek vagyunk elfogadni, hogy az, aki ennyire közel jött hozzánk, azt, miután mennybement, ennyire nehéz felfogni, ennyire nehéz újra meg újra megtalálni. Úgy érezzük gyakran, hogy azzal, hogy Jézus mennybe ment, azzal Isten kihúzta a szőnyeget a lábunk alól. És nem maradt más lehetőségünk, mint a bizonyítékok nélküli bizalom, amit talán e hárombetűs szóval lehet körülírni a legjobban: hit.
Igen, megállunk. Igen, felnézünk az égre. Igen, feltesszük a kérdést. Igen, keressük, hogy hol az Isten. Igen, kutatjuk, hogy hol vehető észre legjobban az életünkben. Igen, ma, május elsején, a munka ünnepén, mennybemenetel ünnepén, Salamon „Isten-helyét-kereső-imádságának” tükrében megállunk. Megállunk, csendben maradunk, és végiggondoljuk hol állunk, hogy jutottunk idáig, merre kellene továbbindulnunk, és hogyan tudnánk a legintenzívebben megélni az élő Isten jelenlétét az életünkben. Igen, megállunk, csendben maradunk, végiggondoljuk. …(csend)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ateista, aki leesett egy szikláról. Zuhanás közben azonban elkapta egy kis fa ágát. Miközben ott lógott a felette lévő ég, és az ezer lábnyi mélységben lévő sziklák között, látta, hogy nem lesz sokáig ereje kapaszkodni. Ekkor azonban eszébe jutott valami: - Isten! – kiáltotta torkaszakadtából.
Csend. Semmi. – Isten! – kiáltotta még egyszer. – Ha létezel, ments meg, és én megígérem, hogy hinni fogok benned, és másokat is a te hitedre fogok tanítani. Ismét csak csend. Már majdnem elengedte az ágat kétségbeesésében, amikor egy hatalmas hang dörgött végig a völgyön: - Mindegyik ezt mondja, amikor bajban van.
- Nem, Istenem, nem! – kiáltotta immáron reménykedve. – Én nem olyan vagyok, mint a többiek. Látod, hallván a hangodat, én már el is kezdtem hinni benned. Most már csak szabadíts ki innen, és hirdetni fogom a nevedet az egész földön.
- Na jól van – mondta a hang. – Megmentelek, engedd el azt az ágat.
- Hogy elengedjem az ágat? – kiáltotta tébolyultan főhősünk. – Hát azt hiszed, hogy megőrültem?
Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim a Krisztus Jézusban!
Amikor azt mondtam, hogy a mennybemenetel ünnepén tulajdonképpen Isten kihúzza a szőnyeget a lábunk arról, akkor arra gondoltam, amit az előző anekdota végén hallottunk: „Megmentelek, engedd el az ágat!” Igen, ez - lehet, hogy furcsa lesz, amit mondok – ez a mondat lehetne mennybemenetel mondata is: „Megmentelek, engedd el az ágat!”
Jézus mennybemenetele ezt mondta tanítványainak: „én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Ígéret ez. Csodálatos ígéret. Ígéret, ami felelős életre serkenti az embert. Ígéret, ami annyira, de annyira nehezen megélhető a hétköznapokban.
De ami ugyanakkor képes életeket menteni. Istenkereséseket értelmessé tenni. Mert Isten Jézusban velünk van. Mennybemenetel evangéliuma ez: el lehet engedni az ágat, ki lehet húzni a szőnyeget, el lehet engedni a kapaszkodót, mert nem a semmibe hullunk, nem a semmibe érkezünk.
Nem azt mondom, hogy ez könnyű. Még csak azt sem, hogy egyre könnyebb és könnyebb lesz. Mert ez egyszerűen nem fedi a valóságot. Hinni mindig is kockázatot jelent. Nem lehet megspórolni. A faág elengedése, a szőnyeg kihúzása, a bizonyítékok hiányának elfogadása egyáltalán nem könnyű feladat.
Nem könnyű, de az ember útja mégis csak ez lehet az Istenhez. A bizalom útja ez. Olyan út, amin Jézus előttünk jár, és velünk van az úton. Igen, a mennybemenetel nem egy sikersztori happyendje, ami után be lehet úsztatni valamilyen jó kis csöpögős zenét. Nagyon nem erről van itt szó. A történet nem ért véget. A Jézus-történet folytatódott, és folytatódik.
Konkrét emberek konkrét életében. Így a Te életedben és az én életemben is folytatódhat. Ma is. Itt is. Május elsején, a munka ünnepén, mennybemenetel ünnepén, a megállás ünnepén.
Ünneplő keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim a Krisztus Jézusban!
Négy darab „m” betű szó jut mára 2008 május elsejére: május, munkaünnep, mennybemenetel és megállás. Én őszintén kívánok mindenkinek boldog majálist a mai napra! Legyen kirándulással, napfénnyel teli ez a mai nap!
És bízom benne, hogy lesz idő néha a megállásra is, és arra, hogy újra meg újra megéljük az Isten-ember kapcsolat csodáját! Igen, őszintén remélem, hogy az „Isten hol vagy?” kérdésre a választ meghalljuk a megállás csendjében. Mert Isten válaszolt a kérdésre Jézusban. Válaszolt, és most megint nála a labda, és kérdez: „Ember, hol vagy?”
„Bízol bennem?” Éljen május elseje, a munka, a mennybemenetel és a megállás ünnepe! Ámen.
