Így szólt hozzám az Úr igéje: Hogy mondhattok ilyen közmondást Izráeé földjéről: Az apák ettek egrest és a fiak foga vásott el tőle?! Életemre mondon, hogy nem fogjátok többé ezt a közmondást mondogatni, Izráelben. Mert minden lélek az enyém. Az apák lelke, meg a fiak lelke is az enyém, annak kell meghalnia, aki vétkezik…
De ha a bűnös megtér, és nem követi többé vétkeit, hanem megtartja minden rendelkezésem, törvény és igazság szerint él, akkor élni fog és nem hal meg. Azok a vétkek, melyeket elkövetett, nem maradnak emlékezetben. Azokért az igaz tettekért, melyeket véghezvitt, élni fog. Hiszen nem kívánom én a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen útjáról, és éljen.
Nemzedékváltásról, közös- és egyéni felelősségről, számonkérésről és az újból kezdés lehetőségéről és bűnbocsánatról hallottuk Ezékiel próféta szavait.
Egy hónapja derült fény arra, hogy egy 73 éves amstetteni férfi 24 éven át tartotta fogva házuk pincéjében, és vérfertőző viszonyra kényszerítette leányát, akitől hét gyermeke született. A titkos pincebörtönből előkerült leány és gyermekei a kis osztrák település főterén kitett plakátra felírtak néhány üzenetet, mely arról vall, hogyan éreznek „Lányomnak gyógyulást, gyermekeimnek szeretetet, családomnak védelmet, melegszívű, megértő embereket.” A plakáton kezük nyoma, az együttérzést jelképező szív és egy szivárvány látható. Kérik az embereket, segítsenek nekik visszatalálni a normális életbe.
Egyetlen mondat sincs, melyben bosszúért, elégtételért kiáltanának.
Az egész, úgynevezett „amstetteni ügy” nemcsak a települést, annak lelkészét, de még az osztrák elnököt is bizonyos magyarázatokra kényszerítette, aki így nyilatkozott: „Nincs amstetteni ügy, nincs osztrák ügy. Ebben az ügyben semmi különlegesen osztrák nincs. A szörnyűség, amelyre egy emberi lény képes, megnyilvánulhat mindenhol.” Nyilván elsősorban azokra az abszurd sajtócímekre reagált, melyek a pincék országának nevezték Ausztriát. Még olyan abszurd állítások is elhangzottak, hogy az osztrákok hajlamosak az elfojtásra és nem véletlen, hogy Freud Bécsben alapította meg pszichoanalitikus iskoláját.
A hárítás szándéka nyilvánvaló. Az emberek egy része a világban láthatóan úgy gondolkodik: „Nem, mi nem vagyunk ilyenek, ilyen csak a pincék országában történhet meg, a miénkben nem.”
Figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a történet az emberrről szól, arról, hogy mire képes egy ember, az általános ember. A nagybetűs ember. Az az ember, aki bárhol élhetne a világban, bármilyen nemzethez, kultúrához tartozhatna.
Azok, akik pincék országáról, elfojtásról, meg egyebekről hablatyolnak, mintha valamiféle kulturális amnéziában szenvednének, mintha sosem hallottak volna arról az egyszerű, és könnyen érthető tanításról, mely közös valamennyi biblián alapuló vallásban: mely szerint az emberi természet megromlott. Úgy is mondhatnánk, korrupt. Azok, akik erről elfeledkeznek, egy-egy ilyen szörnyűség kapcsán nem tudnak eljutni az alapvető kérdésig. Maga az ember az alapvető probléma. Talány, melyet évezredek óta próbálunk megfejteni, hiába. De ennek a feladványnak a megfejtéséhez talán kikerülhetetlen lépés annak felismerése, hogy az emberi természet bűnös. Ahogy az első emberpár Adám és Éva elárulta egymást, és újjal mutogattak egymásra, amikor felelősségre vonták őket, úgy árulja el azóta is ember az embertársát, ahogy Káin megölte Ábelt, azóta is folyamatos a világban az öldöklés, nem telik el nap, hogy ne öljenek meg valakit. És sorolhatnánk tovább…
A szeretethimnuszban szerepel egy mondat, Pál apostol arról beszél, hogy az ismeret el fog töröltetni, és hogy ez az ismeret töredékes, majd még hozzáteszi az emberi megismerés kapcsán, hogy most tükör által homályosan látunk.
Pál apostol nem az általános emberi megismerés izgatta, és különösen nem a természettudomány. Hiszen a természettudományos megismerés fejlődése lenyűgöző. Szondákat küldünk a Marsra, és kutatjuk az élet nyomait, nem erről a fajta megismerésről beszél pál, amikor tükör általi megismerésről beszél.
Eleve mire használjuk a tükröt? Milyen megismerésre? Magunkat nézzük benne. A tükör jelkép, az önismeret jelképe, És erről az önismeretről mondja Pál apostol, hogy most tükör által /enigma által/ látunk.
Itt nem a homályos szó áll az eredetiben, csak egy olyan szó, melyet éppen így is lehet átvitt értelemben fordítani.
De valójában az a szó, melyet itt találunk, az enigma.
A Bióthiai jósda mellett két forrás volt, a Mnémoszüné és a Léthé, az egyik az emlékezés, a másik a felejtés vize. Kettőjük ellenpárja alkotja az enigmát, mely talányt jelent. Amennyiben a tükör által homályos látásról beszélünk, az az érthetőség homályosságára utal.
A szfinx Oidipusz királynak azt az enigmát, azt a talányt adja fel: reggel négylábú, délben kétlábú, este háromlábú. A megfejtés pedig ez: az ember. A történet jelképesen azt üzeni: az ember maga a talány, ő maga a megfejtendő talány.
Hiába vagyunk olyan ügyesek, hogy szondákat küldünk a Marsra, saját sorsunk, személyes tragédiánk
Az ember maga a talány, maga olyan, mint egy feneketlen kút, mint egy szakadék, egy pandora szelencéje, egy olyan időzített bomba, melynek nem tudjuk, hogy mikorra állították be az óráját. Talán túl fájdalmas ez? Nem akarunk önmagunkról ilyen módon gondolkodni, mert túl megterhelő, túl pesszimista? Akkor nem marad más, mint a hárítás, pincék országával, és hasonlókkal, ez nálunk nem történhetne meg, mi nem vagyunk ilyenek, ez nem a mi bűnünk, nem, semmi közünk hozzá. Más a felelős, az apák ettek egres, és a fiak foga vásott el tőle. Csak az előző generációk bűnei. Ha nem merünk belenézni abba a bizonyos tükörbe, abba a feltételezett, talányos képet nyújtó tükörbe, akkor nem maradhat más, csak a hárítás.
Az a fajta hárítás, melyről Jézus is beszélt. Akkor, amikor arról beszélt, hogy a másik szemében a szálkát is észreveszi, de a saját szemben a gerendát sem akarja figyelembe venni.
Sokáig nem értettem mit akart Pál apostol a szeretethimnusz végén ezzel a tükör hasonlattal. Azt hiszem rájöttem: mit sem ér egész küszködés, lehet akármilyen áldozatos, nagy teherbírású, hasznos életem, melyből mások sokat nyernek, támaszkodhatnak rám, én pedig intézem az ügyeiket, ha én eközben nem szembesülök valós önmagammal, ha nem nézek bele az önismeret tükrébe, ha nem látom be azt, hogy magam is pandora szelencéje, és időzített bomba vagyok, aki bármikor felrobbanhat, és a nagy teherbírásnak, megbízhatóságnak, hasznosságnak, egyebeknek egy szempillantás alatt vége lehet. Ha nem állna mellettünk egy olyan isteni segítség és bíztatás, hogy minden korábbi bűnünket elfeledi, a Léthé vizébe dobja Isten, ha képesek vagyunk igaz tettekre, ha igyekszünk meghálálni neki jócselekedetekkel azt, hogy megmentett minket. Mert elhittük neki, hogy a kiút a benne való hit, és az, hogy szeretetéről – Jézusban, Jézus által kapott kinyilatkoztatás – felnyitotta a szemünket az életünk értelmére.
Robert Fulghum egyik könyvében beszámol Papaderosz nevű görög tanáremberrel, aki a görög-német megbékülés egyik frontembere volt, mikor egyik előadása után Papaderosz feltette a kérdést, hogy akar-e valaki hozzászolni, vagy kérdést intézni hozzá, Fulghun azzal a kérdéssel lepte meg, hogy mi az élet értelme. Melyre meglepő módon ez az ember nem úgy válaszolt, hogy elhárította magától a kérdést, hanem hosszan és komolyan válaszolt rá. Megiri a figyelmet a válasza, így kezdte: „Gyerekkoromban a háború alatt nagyon szegények voltunk, egy eldugott faluban éltünk. Egy nap az úton találtam egy tükröt. Egy német motorkerékpárt lőttek ki azon a helyen. Megpróbáltam összerakni a tükör összes darabját, de lehetetlen volt, így csak a legnagyobb darabot tartottam meg. Aztán egy kövön kör alakúra csiszoltam. Játszani kezdtem vele, mint valami játékszerrel, és elbűvölt az, hogy olyan sötét helyekre tükrözhettem vele a fényt, ahová a nap sosem sütött be… Megtartottam a tükröcskét, és ifjúkorom üres pillanataiban is elfogadtam a játék nyújtotta kihívást, hogy sötét lyukakba, beugrókba bevilágítsak vele. Amikor férfivá értem, rájöttem, hogy ez nem egyszerűen játék, hanem annak a metaforája, hogy mit kezdhetek az életemmel. Rájöttem, hogy nem én magam vagyok a fény, még csak nem is a fényforrás, De a fény, az igazság, megértés, a tudás – létezik, és sötét helyen csak akkor fog fényleni, ha én odatükrözöm. Csak egy szilánkja vagyok annak a tükörnek, melynek teljes alakját és formáját nem ismerem, de azzal, ami a rendelkezésemre áll, fényt tükrözhetek a világ sötét zugaiba, - az emberek szívében lévő fekete foltokra, és némely emberekben bizonyos dolgokat megváltoztathatok. Ez az, amire én törekszem, ez az én életem értelme. Ámen
