A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: "Miért beszélsz nekik példázatokban?" Ő így válaszolt: "Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg. Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van. Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek." "Beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket." "A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. Bizony, mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották."
Szeretett Testvérek a Krisztus Jézusban!
Sokan vannak, akik úgy vélik, hogy világunkban a legnagyobb érték az információ, ezért azt minden körülmények között védeni kell. Hogy hogyan a legegyszerűbb? Hát persze, hogy titkosítással. A kommunikáció során továbbított nyilvános üzenetet akkor nevezzük titkosnak, ha a feladó azt olyan formában küldi, hogy olvasni vagy fogadni többen is tudják, ám megérteni csak a fogadók egy megcélzott csoportja.
A titkosságra való törekvés mindig is az emberi társadalmak velejárója volt. Már az ókortól ismertek bizonyos titkosító eljárások, ezek közül az egyik legegyszerűbb és legelterjedtebb az ún. Caesar módszer.
Ez egy helyettesítő módszer, ami annyiból áll, hogy minden egyes betűt az ábécében egy tőle meghatározott távolságra lévő betűvel kell helyettesíteni. Így pl, ha azt mondjuk, hogy az eltolódás mértéke legyen 1, akkor az A-t B-vel, a B-t C-vel stb. kell helyettesíteni. Julius Caesar állítólag így kommunikált a tábornokaival.
A titkosításnak azonban egyetlen egy hátulütője van, hogy kivétel nélkül mindegyiket fel lehet törni. Vagy éppen ez a szerencse…
Felolvasott igénk - még ha nem is tűnik annak – de egy ilyen, a megértéshez szükséges kulcsot ad a kezünkbe.
Jézus –az őt hallgatóknak – a Magvető példázatát mondja el, majd a példázat végén sokatmondóan odateszi az „Akinek van füle, hallja!” jól ismert mondatát. No de mi van akkor, ha valakinek van ugyan füle, de mégsem hallja? Mi van, ha valaki nem érti? Ez a kérdés a tanítványokban is felmerül, hiszen a következőkben azt kérdezik Jézustól, hogy miért beszélsz nekik példázatokban. És jön a válasz: „Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg.” Azaz, a tanítványok a megoldó kulcs birtokosai, míg mások nem.
De mi kell ahhoz, hogy valaki az értetlenek táborából átkerüljön az értők táborába?
Mi az a kulcs és hol van, ami alapján megfejthetőek Jézusnak nemcsak a példázatai, de a példázatokhoz fűződő magyarázatok is? Mert most Testvérek, ezzel állunk szemben. Jézus szava, egy példázathoz fűzött magyarázat. Csak abban a különös helyzetben van részünk, hogy míg maga a példázat pofon egyszerű, addig a példázat magyarázata már a legjobb jóindulattal sem nevezhető annak.
Van a magyarázatban egy mondat, ami engem nem hagy nyugodni. És ahelyett, hogy a tisztánlátásban segítene, csak még jobban összezavar. Sokáig nem tudtam mit kezdeni az „akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van.” kijelentéssel. Mit jelent ez? Mert ha szó szerint értelmezzük, akkor ez nem éppen a jézusi igazságszolgáltatást tükrözi. Vagy ha igen, akkor ez –mondjuk ki bátran- rettentően igazságtalan. Milyen dolog az, hogy akinek van, annak még több lesz, míg akinek nincs, attól azt a keveset is elveszik, amije van?
Nem éppen fordítva kellene lennie, hogy akinek van, annak a továbbiakban éppen azért nem adnak olyan sokat, hogy akinek nincs, annak is jusson és azon is lehessen segíteni? Mire fel ez az igazságtalanság? Miért van az, hogy ha körbenézek, akkor is ennek az igazolását látom mindenütt? Miért van az, hogy akinek jól megy, annak ezután is jól fog menni, míg akinek eddig alig volt valamije, annak ezután még nehezebb lesz a sorsa?
Emberi számítással nézve ez így nincs rendjén, ebben talán egyet értünk.
De van egy mondás, miszerint a Biblia saját magát magyarázza. Ennek alapján Testvérek, talán mi is segítséget találhatunk benne, és megérthetjük az üzenet rejtett mondanivalóját.
Máténál néhány fejezettel később olvashatunk egy másik példázatot, ami arról szól, hogy egy idegenbe készülő ember hívatja a szolgáit és átadja nekik a vagyonát azzal a céllal, hogy amíg ő távol van, kezeljék a pénzét.
Az egyik kap ötöt, a másik kettőt, míg a harmadik egyet. Miután elmegy a gazda, aki 5-öt kapott azonnal vállalkozásba kezd, és megduplázza a kapott mennyiséget. Hozzá hasonlóan tett az is, aki kettőt kapott, ellentétben azzal, aki egyet. Mert aki egyet kapott, az a gazdától való félelmében nem vállalja fel annak kockázatát, hogy bármi történhet a kapott mennyiséggel, éppen ezért nem tesz semmit a gyarapítás érdekében, hanem biztosra megy és elássa azt.
Egy nap visszatért a gazda és annak rendje és módja szerint hívatja szolgáit.
Megelégedettséggel veszi tudomásul, hogy aki 5-öt és 2-őt kapott, azok megduplázták vagyonát, ezért őket beinvitálja magához az ünnepi lakomára. Viszont a harmadik szolga, miután csak az eredetileg is megkapott összeget tudja felmutatni, haragra ingerli a gazdát. Ezért a kapott vagyon részt is elveszi tőle, és annak adja oda, akire eredetileg is sokat bízott.
És milyen érdekes, itt is felhangzik a jól ismert mondat: „Mert mindenkinek, akinek van, adatik és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van.”
Miért van az, hogy ebben az összefüggésben már tisztulni látszik a mondat értelme? Miért van az, hogy ezek alapján már jogosnak érezhetjük a gazda reakcióját, hovatovább ezt az alapvetően igazságtalannak tűnő mondatot is?
Talán azért, mert ebben magunkra ismerhetünk. Felismerhetjük azt, hogy mi vagyunk azok az emberek, akiket megbíztak valamivel. Mégpedig azzal, hogy éljünk azokkal a lehetőségekkel, amiket kaptunk. Nincs semleges magatartás. Vagy hűséges leszek, vagy nem. És hogy mi a hűség lényege? Jézus szerint az, ha valaki az Istentől kapott értékeit használja. Mégpedig arra, amire kapta.
Sok mindent kaptunk Testvérek. Kaptunk életet, bűnbocsánatot - ennek nyomán új életet is, és minden nap kapunk 24 órát. A kérdés csak az, hogy mire használjuk. Elpocsékoljuk-e vagy - ahogyan mondani szokták - agyonütjük valamivel az időt, vagy tudunk hasznosan élni vele?
Egy barátomtól nemrégiben kaptam egy levelet, ami a következőt tartalmazta:
Képzeld el, hogy megnyertél egy versenyt, s a nyereményed az, hogy a bank minden reggel 86 400 forintos számlát nyit a nevedre. Ám - mint minden játéknak- ennek is megvannak a szabályai, pontosabban két szabály van: az első szabály, hogy mindazt a pénzt, amit napközben nem költöttél el, este visszaveszik tőled. Csalni nem lehet, tilos áttenni az összeget egy másik nap számlájára. Csak elkölteni lehet. De másnap reggel a bank új számlát nyit a nevedre, rajta ismét az egy napra szóló 86 400 forinttal. A második szabály, hogy a bank előzetes figyelmeztetés nélkül bármikor véget vethet ennek a játéknak.
Akármelyik pillanatban közölheti, hogy kész, ennyi volt, a számlát lezárják, és nem lesz folytatása. A kérdés, hogy mit tennél ebben a helyzetben? Elgondolkodtál?
Minden reggel alighogy felébredsz, kapsz 86 400 forintot azzal az egyetlen kikötéssel, hogy a nap folyamán költsd el, mert a fel nem használt összeget este, amikor lefekvéshez készülsz, visszaveszik Tőled. Csakhogy ez a játék, bármikor véget érhet. Érted?
A kérdés, hogy mit tennél, ha ilyen ajándékban lenne részed?
Elköltenéd, az utolsó fillérig? Önmagadra? Azokra, akiket szeretsz? Idegenekre?
Hát úgy gondold át, hogy ez a varázsbank igenis létezik! És Te minden reggel ébredéskor megkapod a magad ajándékát! Igen! És ezt a varázsbankot úgy hívják: idő. A múló másodpercek bőségszaruja! Minden reggel, ébredéskor kapunk 86 400 másodpercnyi életet arra a napra, de amikor este elalszunk, a maradékot nem lehet átvinni másnapra. A tegnap elmúlt, és azok a másodpercek, amiket nem éltünk meg a maguk teljességében, jóvátehetetlenül elvesztek. A varázslat minden reggel előröl kezdődik: ismét kiutaltak részünkre 86 400 másodpercnyi életet, de a játékszabályok megkerülhetetlenek: a bank minden előzetes értesítés nélkül, bármikor megszüntetheti a számlánkat - az élet akármelyik pillanatban véget érhet. A kérdés tehát az: mit kezdünk a napi 86 400 másodpercünkkel?
Hogy megértsd, mennyit ér EGY ÉV, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell.
Hogy megértsd, mennyit ér EGY HÓNAP, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra.
Hogy megértsd, mennyit ér EGY HÉT, kérdezd meg a munkást, aki gyárban vagy bányában dolgozik.
Hogy megértsd, mennyit ér EGY ÓRA, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár.
Hogy megértsd, mennyit ér EGY PERC, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot.
Hogy megértsd, mennyit ér EGY MÁSODPERC, kérdez meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet.
Hogy megértsd, mennyit ér EGY TIZEDMÁSODPERC, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az Olimpián."
Az élet varázslatos dolog!!! Használj ki minden másodpercet és lehetőséget, ami megadatott.
Szeretett Testvérek!
Azért olvastam fel mindezt, mert ez talán segíthet elgondolkodni azon, mennyi mindent is kaptunk az Istentől. Életet, tehetséget, lehetőségeket. A döntés rajtunk áll. Élünk-e a nekünk adott idővel, és a kapott ajándékokat kamatoztatni tudjuk, vagy inkább elássuk a föld mélyére és mi leszünk a legjobban meglepődve akkor, amikor nekünk szegezik a mondatot: „Akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van”
Az Isten szerint való élet persze nem mindig egyszerű, de erre vagyunk kötelezve. Arra, hogy mi, akik felismertük az Ő ajándékait az életünkben, tovább tudjuk azokat adni.
Adja Isten, hogy igéjének titkát megértve készek legyünk átgondolni, és ha kell átértékelni életünket. Ámen.
