A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apostolok lába elé.
Szerette Testvérek!
Valamikor az ősszel –ha jól emlékszem október tájékán-, a Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága közzétette egy nyilatkozatot, amiben a világválság problémájához szólt hozzá. A Nyilatkozat lényege az volt, hogy nem oldható meg úgy és addig egy válság, amíg vannak olyanok, akiknek mindez jól jön. Amíg azok, akik eddig gazdagok és erősek voltak –a válság kapcsán- még erősebbek és gazdagabbak lesznek, és akik eddig is gyengék, elesettek voltak azok az eddiginél is sokkal jobban elgyengülnek és elszegényednek majd.
Ugye mondanom sem kell, hogy mindez nem kavart túl nagy port. Talán azok olvasták, akik valamilyen kapcsolatban vannak az LVSZ-szel, mi lelkészek is megkaptuk a szöveget, de más fórumokon én nem találkoztam vele.
Nem úgy egy másik nyilatkozattal, amire talán az egész világ figyelme irányult az elmúlt napokban.
Ezen a héten, július 7-én tették közre XVI. Benedek pápa új enciklikáját. Önmagában is jelentős esemény ez –nemcsak a katolikus egyház számára-, melynek hatását csak fokozza a remek időzítés, hiszen a bemutatás után egy nappal kezdődött a világ vezető nagyhatalmainak, a G8-nak a csúcstalálkozója éppen Olaszországban.
„A szeretet az igazságban, melyről Jézus tett tanúságot, a minden ember és az egész emberiség igazi fejlődése számára a legfontosabb mozgató erő” - ezzel a mondattal kezdődik Benedek pápa új enciklikája. Az enciklika bevezetője olyan alapelveket szögez le, mint „A szeretet kereszténysége igazság nélkül… hasznos lehet ugyan, de csak mellékesen. A fejlődésnek szüksége van az igazságra.”
Az első fejezet arról beszél, hogy „Az örök élet távlata nélkül az emberi fejlődés lélegzet nélkül marad és Isten nélkül a fejlődés embertelenné válik”.
A második fejezet napjaink emberi fejlődéséről szól. A gazdaságot mozgató profit „a közös jó, mint végső jó figyelembe vétele nélkül szétrombolja a gazdagságot és szegénységet teremt. A társadalmi egyenlőtlenség növekedésével szemben új humanista szintézist kell teremteni.
A körlevél harmadik fejezete a gazdasági fejlődés és a civil társadalom összefüggésében vizsgálja a haladást.
A „Népek fejlődése, jogok és kötelességek” címet viselő negyedik fejezet az egyén szerepének túlhangsúlyozásával szemben, egy személy-barát etikát helyez előtérbe, melynek révén az államok olyan politikát folytathatnak, mely a család központi szerepére épül.
A körlevél ötödik fejezete az emberi család együttműködését tárgyalja. Ehhez azonban szükséges, hogy Istennek is helyet hagyjanak a közéletben, ellenkező esetben a politika elnyomóvá és agresszívvá válik.
Az utolsó hatodik fejezetben a pápa a népek fejlődéséről és a technika kapcsolatáról szólva kijelenti: A technikának nincs abszolút szabadsága, hanem az ember morális felelősségével kell társulnia, különben – különösen a bioetika területén – öncélúvá válik. Benedek pápa enciklikáját buzdítással zárja: „Szükséges, hogy a fejlődés érdekében a keresztények kitárt karral imádkozzanak az Istenhez, a szeretet, a megbocsátás, a lemondás, a felebarát elfogadása, az igazságosság és a béke jegyében”.
Azért szóltam ennyire részletesen az új pápai enciklikáról, mert úgy érzem, hogy ennél jobban, ha akarnánk, se tudnánk összefoglalni mai igénk üzenetét, mely az ősgyülekezet életének egy fontos mozzanatát emeli ki: a szívben és lélekben megvalósuló teljes egységet, beleértve a hívek anyagiakban való egységét is.
Az első gyülekezet talán legfontosabb ismertetőjele az, hogy Jézus e világban való léte számukra még átélt valóság volt. Életüket a parúzia, azaz Jézus közeli visszatérésének a reménye jellemezte, mely életük alapeleme volt, és határozott döntést követelt a világ közeli átalakulásával kapcsolatban, ez pedig az értékrend teljes átértékeléséhez vezetett. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy megszűnt a magánvagyon, minden közös lett és mindenkinek annyi volt, mint a másiknak, és hogy minden vagyon az egyház kezébe, közös tulajdonba került. Lukácstól tudjuk például, hogy Máriának –János és Márk anyjának- volt háza Jeruzsálemben. Sokkal inkább egy olyan közösséget kell elképzelnünk, ahol a Szentlélek vezette őket, és nem istenítették a magántulajdont. Nem az volt a fontos. Azt mondja igénk, hogy „A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt.” Mit jelent szívben és lélekben egynek lenni? Szerintem valami olyasmit, amikor te és én, vagy egy közösség ugyanazt gondoljuk, ugyanazt fogadjuk el igaznak és magunkra nézve érvényesnek. Amikor egy szó ugyanazt jelenti neked, mint nekem. Amikor fontos nekem az, hogy mi van veled, ezért figyelek rád. Amikor őszintén, minden érdektől mentesen veled tudok örülni, ha valami öröm ér, és együtt tudok sírni veled, ha szomorú vagy. Ha te elesel én felsegítelek, tudván azt, hogy ha én botlom meg, akkor te sietsz a segítségemre. Egységben lenni azt jelenti, hogy az origó, a kiindulási alap ugyanaz. Egységben lenni nem jelent mást, mint Isten közelében lenni. Isten pedig ott van, ahol te és én vagyunk. Egység ott van, ahol Is Te En, azaz Te is és Én is vagyunk, amikor egyek tudunk lenni valamiben. Az ősgyülekezetben ez éppen így volt. Egység volt közöttük. De Testvérek, nincs egység ott, ahol nincs szeretet és igazság. Mert ahol ezek hiányoznak, ott önkény és zsarnokság üti fel a fejét. Fabiny Tamás püspök úr ezt így fogalmazta meg:
„A szeretet nélküli felelősség: figyelmetlen. A szeretet nélküli igazság: kemény. A szeretet nélküli okosság: gőgös. A szeretet nélküli barátságosság: hűvös. A szeretet nélküli rend: kicsinyes. A szeretet nélküli hatalom: kíméletlen. A szeretet nélküli birtoklás: fösvény. A szeretet nélküli adakozás: képmutató. A szeretet nélküli vallásosság: bigott. A szeretet nélküli hit: vakbuzgó. A szeretet nélküli remény: fanatikus. A szeretet nélküli élet: értelmetlen.”
És ha a szeretet hiányzik valahonnan, akkor onnan maga Isten hiányzik. Az Isten szeretet. A szeretet az igazságban ott és akkor valósulhat meg, ahol Ő jelen van. Erről a jelenlétről Jézus tett bizonyságot. Az Ő életén keresztül bizonyosodhatunk meg arról, hogy a szeretet igenis minden élethelyzetben megélhető. Mert Ő együtt tudott örülni az örülővel, pl. mikor a szegény asszony megtalálja az elgurult pénzét. Vagy együtt tudott sírni Máriával és Mártával, akik testvérüket veszítették el. Ott tudott állni azok mellett, akik az élet valamilyen területén elbotlottak, sőt el is estek, és ezek az emberek egyetlen szóból, vagy egyetlen tekintetből érezték, hogy botlásuk után újra felegyenesedhetnek. „A szeretet és az igazság minden ember és az egész emberiség igazi fejlődése számára a legfontosabb mozgató erő” – mondja Benedek pápa és úgy érzem igazul fogalmaz.
Ahol nincs szeretet, igazság, egység, ahol nincs jelenlét, Jézus, Isten, ott nem lehet szó rólunk. Nem lehet szó Te-rólad Is és Én-rólam Is. Ott nem egység, hanem kétség van. Ott félelem, lelki szegénység, és megkötözöttség van.
De mi nem erre kaptunk elhívást. Az egyháznak, Isten mindenkori népének minden időben és körülmény között arról kell bizonyságot tennie, hogy az igazság, a józanság, a hit és a szeretet lelkével hegyeket lehet megmozgatni. Mindegy, hogy azt a Lutheránus Világszövetség vagy a katolikus egyház feje mondja-e ki. Arra kaptunk meghívást, hogy só legyünk, hogy világító lámpás legyünk, hogy mozgató és megmozgató erő legyünk ki-ki a maga helyén.
Erre kapott Péter is elhívást ott, a Genezáret tó partján, és mi mindannyian, akik valamikor, valamilyen körülmények között meg lettünk szólítva, mi is ezt az ígéretet kaptuk. Hogy Jézus közelében élni félelem nélküli életet jelent. Mert az Ő országában az igazság és a szeretet uralkodik. És az Ő országa közöttünk van. Ámen.
