Azon a napon szövetséget kötök javukra a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a földön csúszó-mászó állatokkal. Kiirtom az íjat, a kardot és a háborút az országból, és biztonságban élhetnek. Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az URat.
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Néhányan már tudják a Testvérek közül, lassan 2 hónapja annak, hogy nagynéni lettem, merthogy megszületett a húgom kislánya, Veronika. A várakozás időszaka gyorsan elrepült –igazából még fel sem fogtam, hogy mi is történik-, mire a húgomból anyuka, a sógoromból pedig apuka lett. Ellentétben velük, én sajnáltam, hogy mindössze csak 9 hónapig tart ez az állapot, mert nagyon élveztem, hogy valahányszor találkoztunk, mindig volt valami változás. Aki átélt már ilyet a közvetlen közelében jól tudja, hogy mire gondolok: egyre nagyobb pocak, egy addig vasalásra és a senki által nem használt kondi gép tárolására használt szobából hirtelen egy vidám gyerekszoba kerekedik, de amit a legjobban élveztem az a baba nevének a kiválasztása volt. És ez nemcsak a húgom esetében villanyozott föl, hanem minden egyes baba érkezésekor a keresztnév kiválasztása szerintem irtó izgalmas folyamat.
A pszichológia régóta hirdeti, hogy milyen nagy szerepe van a név kiválasztásának. Merthogy egyéniségünket, karakterünket nagyban befolyásolhatja a nevünk.
Nézzünk néhány példát.
Vegyük mondjuk a Mihály nevet, ami annyit jelent, hogy „olyan, mint Isten, vagy Istenhez hasonló”. Utána néztem, hogy milyen karakterré fejlődhet az, aki ezt a nevet viseli, és a név elemzéséből kiderül, hogy kreatív, sokoldalú és találékony. Mindent összevetve, azt hiszem, a mi drága Misi bácsink esetében ez bizony beigazolódott. Gondoljunk csak arra a sok csodaszép faragott tárgyra, ami sokunk otthonát díszíti már.
Vagy vegyük a Magdolnát. Ennek a névnek a jelentése: torony, bástya. Az elemzéséből pedig azt tudhatjuk meg, hogy a Magdolna név rendszerezetté és gyakorlatissá teszi viselőjét mindenben, amit csinál. Szereti azt az érzést, amit a gondosan elvégzett munka után tapasztal, és a tulajdonában lévő dolgokra nagyon ügyel. Hát, ki más juthatna erről eszünkbe, mint a mi Magdikánk?
A sort természetesen folytathatnánk bárkivel, akit csak ismerünk, de most mégis kanyarodjunk vissza Hóseáshoz. Mivel nem olyan ismert prófétáról van szó, akinek szavaival rendszeresen találkoznánk, úgy gondolom érdemes kiemelni életéből néhány olyan momentumot, ami felolvasott igénk megértésében segíthet.
A próféta szó alapjelentése hírnök, szóvivő, beszélő. Vagyis olyan személyt jelent, aki Isten nevében beszél, isteni akaratot vagy tanácsot hirdet. Ezzel nem mondtam újat. Ám van néhány próféta –és közéjük tartozik Hóseás is-, aki nemcsak szavaival, de életének egyes cselekedeteivel is Isten akaratát, Isten szándékát hirdeti a népnek. Mire is gondolok?
Mikor Isten elhívta Hóseást, azt mondta neki, hogy vegyen feleségül egy nőt. Ebben igazán semmi különös nincsen. Csakhogy Isten egy olyan nőt szemelt ki neki, aki parázna, akit házasságtörésen értek, aki megcsalta a férjét. Hogy miért? Ezzel is szemléltetni akarta azt a viszonyt, ami közte és választott népe között van. Azt mondja Isten, rútul paráználkodik ez az ország, és hátat fordít nekem. Miben nyilvánult ez meg?
Kr.e. 750 körül a zsidóság körében megnövekedett a pogány kánaánita vallás térhódítása. Elemei nemcsak keveredtek a Jahve kultusszal, hanem Kánaán isteneit –elsősorban Baált- Jahvéval egyenrangúként tisztelték. Benne látták a föld bőségének biztosítását. Nem volt szándékuk elhagyni a Jahve-hitet, hanem biztos ami biztos alapon, Kánaán isteneinek kegyét is magukénak akarták tudni. De ezzel éppen hitük lényegével kerültek szembe, amely kizárja Jahvén kívül más istenek tiszteletét.
A hit tisztaságának megrendülésével az erkölcsök szilárdsága is elveszett. Mindez pedig az élet valamennyi területén éreztette hatását. Megszűnt a társadalom különböző csoportjait összekötő szolidaritás. A rend és a törvényesség összeomlott. Megromlott az élet- és a vagyonbiztonság. A közélet a vezető réteg bizonyos csoportjainak játékszere lett, és az egymást követő összeesküvések szétzilálták az állam egységét. A politikai tekintély egész egyszerűen megszűnt. De talán ennél is súlyosabb probléma volt az, hogy ezeknek a pogány szokásoknak különösen erkölcsileg volt romboló erejük. Így már talán érthető, mit is akart üzenni Isten Hóseás házasságán keresztül, amikor egy parázna nőt szemelt ki neki.
Aztán a frigyből született 3 gyerek. 2 fiú és egy lány. És Isten a gyerekek nevével is üzenni akart a népnek. Az egyik fiú neve –Jezréel- arra utal, hogy Isten hamarosan véget vet Izrael nagyságának. A másik fiú neve az lett, hogy „Nincs irgalom”, a lányé pedig, hogy „Nem népem”. És ha most eszünkbe jut az, amit a nevekkel kapcsolatban az elején mondtunk, akkor ez azért elég szimbolikus, nem? Ha Isten az ő prófétájának azt mondja, hogy a gyerekeit a fent említett neveken nevezze, és ha azt mondjuk, hogy a próféta saját életén keresztül mutatja be a zsidó nép és az Isten kapcsolatát, akkor ez azért elég sokat elárul kettejük, azaz Isten és Izrael aktuális viszonyáról. Mert ennek értelmében Isten azt mondja választott népéről, hogy nem népem többé és, hogy nincs irgalom a számukra. Nem népem, mert elfordultak tőlem, és nincs irgalom, mert nem belém vetik a bizalmukat, mind annak ellenére, hogy már számtalanszor megtapasztalták mit is jelent az Istennel szövetségben élni.
Időközben eltelt cirka 2.760 év, és az a helyzet Testvérek, hogy semmi sem változott!
Hogy most is olyan erők munkálkodnak közöttünk, amik egyre inkább szétzilálják életünket. Hogy a mi korunknak is éppen azok a jellemzői, mint Hóseás korának: had ismételjem meg!
A hit tisztaságának megrendülésével az erkölcsök szilárdsága is elveszik. Megszűnik a szolidaritás, a rend és a törvényesség összeomlik, megromlik az élet-és vagyonbiztonság, a közélet a vezető réteg játékszere lesz, az állam egysége szétzilálódik. És erkölcs, mint olyan szinte már nem is létezik. Az ember megfeledkezik az Istennel kötött szövetségről, nem jár Vele, és ki tudja, mikbe veti bizalmát.
Egy ilyen helyzetben hol van hát az örömhír?
Ott Testvérek, hogy, lehet, hogy mi megfeledkeztünk a Vele kötött szövetségről, lehet, hogy mi nem rá építünk, de –ahogyan Pál írja Timóteusnak- „ha mi hűtlenek vagyunk is, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja”.
Isten tehát Hóseáson keresztül meghirdeti a béke idejét, a szövetség megújítását. Szabadulást ígér a nehéz időszakból. Szövetséget köt a mezei vadakkal és az égi madarakkal, amik a vetést és a termést pusztítják. Azt ígéri, hogy kiírtja az íjat, a kardot és a háborít az országból, minden olyat, amivel ember emberre támadhat azért, hogy biztonságban élhessünk. Azt mondja, hogy eljegyez minket magának örökre. És ha mi is benne vagyunk ebben a kapcsolatban, ha igent tudunk rá mondani úgy, mint ahogyan azt énekeltük is, akkor az igazság és a törvény, a szeretet, az irgalom és a hit lesz az ajándékunk.
De mit is jelent pontosan az, hogy eljegyzés?
Isten-ember viszonylatban nagyjából ugyanazt, mint ember-ember relációban. Ha az Isten megkéri a kezemet, eldönthetem, hogy igent mondok-e neki. De ha már döntöttem, akkor a döntésemhez tartanom kell magam. Ha az ember jegyben jár, akkor már nem kacsintgat kifelé, folyamatosan jobb partit keresve. Ha az ember jegyben jár, akkor az elköteleződést jelent. Az azt jelenti, hogy a kapcsolatom a másikkal komoly és, hogy hajlandó vagyok ápolni ezt a kapcsolatot. Dolgozom azért, hogy fejlődjön és, hogy növekedjen. Aztán a jegyesség szerintem biztonságot is jelent, mert megtaláltam azt, akire szükségem van. Van valaki, akire számíthatok, aki mellettem áll mindenféle körülmény közepette. Az emberek ezt az elhatározásukat gyűrűvel szokták megpecsételni.
Isten minket szeretne jegyespárjának. Azt mondja: „Eljegyezlek magamnak”. Ezzel vállalva mindazt, amit az eljegyzés aktusa jelent: hogy szeretem a másikat, hogy igényt tartok rá, hogy minden tőlem telhetőt megteszek érte. És Isten meg is tett mindent. Nem gyűrűvel jegyzett el magának minket, hanem saját életével. És ezt a nagy szeretetet tapasztalhatjuk meg minden egyes alkalommal, amikor találkozásra hív minket: egy imádságban, ahol szólni tud hozzánk, vagy az úrvacsorában, ahol letörli bűneinket.
És hogy mikor történik meg mindez? Mikor tudjuk betölteni igazi karakterünket, ami amellett tanúskodik, hogy a Nem népem és Nincs irgalom nevek helyett lehet azt mondani, hogy az Isten népe számára igenis van irgalom? Igénk azt mondja, hogy azon a napon. Azon a napon, amikor képesek leszünk ismét Rá figyelni, amikor újra Ő kerül a középpontba. Amikor nem dőlünk be annak, ami csábít minket. Amikor ki tudjuk mondani, hogy Igen, Atyám, a Te hűséged minket is hűségre késztet. Úgy legyen, Ámen.
