1.
Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát, a melyeket én parancsolok ma néked: akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az Úr, a te Istened;
2.
És reád szállanak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára.
3.
Áldott leszesz a városban, és áldott leszesz a mezőben.
4.
Áldott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, és a te barmodnak gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése.
5.
Áldott lesz a te kosarad és a te sütő tekenőd.
6.
Áldott leszesz bejöttödben, és áldott leszesz kimentedben.
7.
Az Úr megszalasztja előtted a te ellenségeidet, a kik reád támadnak; egy úton jőnek ki reád, és hét úton futnak előled.
8.
Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, a mire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.
9.
Az Úr felkészít téged magának szent néppé, a miképen megesküdt néked, ha megtartod az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, és az ő útain jársz.
Az új év kezdetén állunk. Bennünk kérdések: vajon mit hoz az új esztendő? Egy országos havilapunk a 2010-es esztendőt a fordulat évének nevezte, és alatta a kommentár: az előző évtizedet elrontottuk, a következőt nem szúrhatjuk el.
Az mindenképpen üdvözlendő, ha országunkban sok ember érzi úgy, hogy változásokra van szükség, hogy fordulatnak kell történnie számos területen. Jó lenne, ha lenne egy olyan közös akarat, mely a felolvasott igében megjelenő képekhez hasonló módon akarja látni az ország jövőjét.
A gyermekek születésében, a föld termésének gazdagságában, a haszonállatok szaporulatában, a dagadó és kisütött tészta, és a tele rakott kosár ízes falataiban, a tele magtárakban, a sikeres vállalkozásokban:
De ehhez legfőképpen az kell, hogy legyen áldás erőfeszítéseinken. Ehhez az áldáshoz pedig kell annak az Istennek a segítsége, aki a benne bízóknak és az Ő törvényeit követőknek ígérte azt.
A Boldog új évet kívánás tulajdonképpen közel áll ahhoz, hogy biblikusnak nevezhető jókívánság legyen.
Hiszen boldogság és öröm egymást feltételező fogalmak.
Pál apostol szava a Filippiekhez, hogy „ismét mondom örüljetek!” Egy mindig jelen lévő eleme a bibliai hitnek. Az öröm hiánya az ószövetségi ember az öröm hiányából Isten távollétére következtetett, vagy az Istentől való elszakadásra, és az újra megtalált örömből pedig az Istenre való újbóli rátalálásra.
Az öröm követelmény is és egyúttal olyan tartalma is az életnek, mely megadatik a hívő számára. Nem egy olyan dolog, mely csak úgy van, és nem könnyű elérni. Az öröm értékes és ritka dolog.
/Amit a legjobban szeretek a karácsonyban az az, amikor látom az örömöt a fiaim arcán, tekintetében, ezt a pillanatot várom a legjobban, és ilyenkor valóban érezni az Isten jelenlétét. De meg is kellett idén rendesen dolgoznom érte, hiszen olyan dolgokra vágytak, melyeket boltban nem lehet kapni, hanem el kellett készíteni./
A keresztyénség legjelentősebb modern kori kritikusa Friedrich Nietzshe azt mondta: „Jézus tanítványainak megváltottabbnak kellene lenniük!” Ennek kapcsán nem kellene feltennünk magunkban a kérdést: Az öröm hiánya most keresztyénségünket bizonyítja, vagy éppen azt, hogy nem vagyunk eléggé keresztyének?
Az élet Istené, és Isten az élet alapja, Ő végtelenül több, mint az élet bármilyen folyamata. De Ő kreatívan munkálkodik az élet valamennyi folyamatában. Ezért nincs összeférhetetlenség aközött, hogy megtaláljuk örömünket az életben és megtaláljuk örömünket Istenben. De megtalálni az örömöt az életben, nem elegendő.
Az öröm néha a fájdalom ellentétének tűnik. De tudjuk, hogy a fájdalom és az öröm járhat együtt. A legjelentősebb sorsú embereknél mindvégig, egész életükben együtt volt ez a kettősség: egész életükben a fájdalommal küzdöttek, és ezalatt nem szűntek meg sosem kitartóan keresni az örömöt.
Az átlagember képes feláldozni az örömeit azért, hogy a fájdalmakat is távol tartsa magától. Ha arra törekszünk, hogy a fájdalmat megússzuk, akkor valóban elérhetjük, hogy a fájdalom elkerül minket, de nem kerülhetjük el a szomorúságot.
Szerezhetünk magunknak élvezeteket és elkerülhetjük a fájdalmakat, ha használjuk, vagy távol tartunk magunktól bizonyos dolgokat. De az igazi öröm nem szerezhető meg és a szomorúság nem kerülhető el ezen az úton. Öröm csak akkor lehetséges, ha a dolgokat és személyeket önmagukért akarjuk, és nem a birtoklás vágya miatt. Az elvégzett munka feletti öröm is véget ér, miután teljesítettük.
A bibliai felszólítás az örömre túl van a szerzésen és birtokláson, és a fájdalmak elhárításának a képességén.
Az az öröm, melyre fel vagyunk szólítva több, mint élvezet, és több, mint jó és boldog érzés, mely számtalan összetevőtől függ.
Az igazi örömhöz a szomorúságon keresztül jutunk – a hit egyik nagy paradoxona ez. Pál apostol is beszél világ szerinti szomorúságról, mely azon a tapasztalaton alapszik, hogy a testi és szellemi egészség, az otthon és a szeretet kötelékei mind ki vannak téve az elmúlásnak.
De éppen ez a szomorúság átalakulhat Isten szerinti szomorúsággá, mely már képes bennünket az átalakuláshoz és az igazi örömhöz elvezetni. Az örömhöz, mely önmaga szülötte, nincs konkrét oka, és túl van az evilági jóérzés és világ szerinti szomorúság keretein.
Ez az, amit úgy hívhatunk, hogy áldás. Mert az áldás az örömnek az az eleme, mely örökkévalóságból jön. Az áldásnak köszönhető, hogy az igazi öröm a szomorúságot is magában foglalja. Jézus a boldogmondásokban a szegényeket, akik sírnak és gyászolnak, akik éheznek és szomjaznak, és akiket üldöznek, azoknak azt mondja: Áldottak vagytok! És ezzel azt mondja nekik: Örüljetek! A szomorúság közepette is örülni, ez lehetséges az áldás részeseinek, az áldottaknak: azoknak, akiknek az öröm az örökkévalóságnak egy – a mi életünkben és megmutatkozni képes dimenziója.
Jézus az ő örömét adja a tanítványainak: ez nem a túlvilágon történik, hanem itt és most. Ezért szólíthatja fel Pál apostol a filippieket örvendezésre. Ez nem lehetséges másként, csak úgy, hogy az áldás, és az abban való részesülés nem más, mint a próféciák beteljesedésének visszatükröződése a mi jelenünkben. Áldott az, aki az egykori beteljesedésben az öröm által már itt és most részesedik.
Erre az örömre mutat rá a szentírás. Jézus tanítványainak mondott búcsúbeszédében így szól:
„…Szomorúságotok örömre fordul… Mert bár most szomorúság fog el titeket, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek…Jn 16,20-22;
Más helyen pedig ezt: „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen.” Jn 15,11
Örvendező, azaz áldott lesz az, aki részese e beteljesedésnek, aki részese itt és most. Hiszen ez a beteljesedés nemcsak a távoli jövő ígérete, hanem itt, a mi jelenünkben is jelen van, mégpedig az örömben. Ez az öröm az áldásnak a legmélyebb rétege. A tele magtárak, a teknőben dagadó tészta, az ellő tehenek és juhok csak a felszíne ennek az örömnek, és még csak nem is a kiváltó okai. Az öröm nem a tele csűröktől és termékeny föld és állatfarm látványától és a számlánkra átutallt millióktól ébred, hanem éppen fordítva:
Első az áldás, és annak legmélyebb szintje az öröm, mely aztán olyan életviszonyokat teremt maga körül, melyben következményként lesz bő termés és szaporulat, és sikeres vállalkozás.
Ha ez az öröm nincs itt a jelenben, akkor a jövőben sem lesz. Ez az öröm az, mely kívánt és ugyanakkor megígért öröm.
Amikor még semmit sem tettünk, amikor még nem szóltunk, nem mozdultunk, csak szemlélődtünk, és ez a szemlélődés megelőzte minden cselekedetünket, és ebben a szemlélődésben befelé figyelünk, é érezzük, hogy az áldás betölti szívünket lelkünket, ennek az áldásnak, mely legelőször derűvel önti el bensőnket.
Annak az érzésével, hogy minden rendben van, hogy minden nehézségünk, csapások és szerencsétlenségek, és veszteségek ellenére tudjuk, hogy nincs okunk kétségbeesésre, mert Isten közel van hozzánk. Istennek ez a közelsége még valóságosabb és konkrétabb lett Jézus eljövetelében. Így Isten áldásának és közelségének a tapasztalata számunkra immár az ő fiának földi útjában ragadható meg.
Így karácsony és vízkereszt előtt az ő dicsőségének megjelenésére várunk, mely számunkra ennek a 2010-es év első napján azt az üzenetet hordozza, hogy az áldás a szomorúságból örömöt teremt és belőle bőség és eredményesség származhat azoknak, akik a szeretet parancsolata és eszménye szerint akarják élni az életüket. Ámen
