Márta így szólt Jézushoz: - Ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked az Isten. Jézus azt felelte neki: - Fel fog támadni a testvéred. Erre Márta ezt válaszolta: - Tudom, hogy fel fog támadni, amikor a feltámadás lesz, az utolsó napon. Azt mondta neki Jézus: - Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, ha meghalt is, élni fog, és mindaz, aki él és hisz bennem, soha nem hal meg. Hiszed-e ezt?
Nagyszombati rádiós hírcsokorban elhangzott, hogy London egyik legforgalmasabb terén nagypénteken egy szabadtéri passiójátékot adott elő egy 120 önkéntesből áló amatőr csoport. Interneten egy rövid videófelvétel látható volt az előadásból, - a forgalmas téren rohanó járókelők és parkolóhelyet kereső autók között zajlott a passió. A cél a figyelemfelhívás volt, és magam elgondolkodtam rajta, hogy mindenképpen egy torz keresztyén hitet tükröz az, ha valaki nem ünnepli meg Jézus szenvedéstörténetét.
Lázár feltámasztása az elindítója a passiótörténetnek, hiszen a halálos végzés Lázár feltámasztásának a hírére születik meg Kajafás nyomására
A Londoni Trafalgar – téren bemutatott passió Jézus utolsó napjait elevenítette fel, Lázár feltámasztásától a feltámadásig.
A húsvét ünnepe Jézus feltámadására irányítja a keresztyén világ figyelmét, ám Jézus saját személyes feltámadásának, az üres sírnak a ténye mellett a János Evangéliuma egy másik történetet is közöl – és ez az evangéliumokban közölt történetek közül a leghosszabban és legrészletesebben elmondott történet: Lázár feltámasztásának története. Hosszabban, részletesebben olvashatunk róla, mint Jézus feltámadásáról. Mi ennek az oka? A mi személyes feltámadásba vetett hitünk számára ez egy nagyon fontos és beszédes történet. Lázár éppolyan ember volt mint mi, ami vele történt előre vetíti a mi feltámasztásunk reményét.
Persze Lázár feltámasztása Jézus feltámadása után még jelentősebb történet lett. Jézus feltámadása nélkül Lázár feltámasztásának története csak egy torzó lenne, mely önmagában nem képes bennünket semmilyen reménnyel és hittel megajándékozni, de Jézus feltámadásának tükrében ez a történet Lázárról és arról, ahogy Jézus kihívja a sírból - egy élő felhívássá válik a feltámadásban való hitre.
Persze ejtenünk kell néhány szót a nehézségekről is, melyek elénk tolakodnak, amikor a feltámadásban való hithez akarunk kapaszkodókat keresni. Ez mégiscsak egy kétezer évvel ezelőtt írt történet. Aki fogalmazta, annak a dokumentálás és az esemény igazolásának igénye huszadrangú szempont volt.
Fontos volt számára a feltámasztás csodájának részletes elbeszélése, de nem maga a csoda volt számára az elsődleges, a történetet sem azért mondja el elsősorban, hanem azért, hogy részletesen elbeszélje azt, ami Jézust ehhez a csodatételhez elvezette.
Számunkra ez talán így kétezer év távolából nem tűnik különösebben érdekesnek, pedig János Evangélista számára ezen volt a fő hangsúly.
Azt akarta elmondani, hogy egy tudatos terv vezette Jézust. Mindjárt látni fogjuk, hogy ennek a tudatos tervnek az érdekében olyan kockázatot vállalt, mely a mi kockázatvállalásról alkotott legmerészebb elképzeléseinket is felülmúlja.
Volt egy család, akikkel Jézus igen jó barátságban volt: Egy testvérhármas Mária, Márta és Lázár. Az evangélista külön hangsúlyozza, hogy Jézus mindhármukkal jó viszonyban volt. Lázár beteg, súlyos beteg. Nem tudjuk meg a történetből, hogy mi volt a betegsége, azt sem, hogy mióta volt már beteg. Jézushoz eljut állapotának rosszabbodásáról a hír. Jézus és tanítványai messze voltak ekkor, Judea határán túl, biztonságos távolságban, ahová Annás és Kajafás keze már nem ért el.
Lázár nővérei ezt az üzenetet küldték Jézusnak: „Uram, íme, akit szeretsz, beteg.”
Ebben a rövid üzenetben hatalmas elvárások fogalmazódnak meg. Hagyjon ott mindent és siessen az ő szeretett Lázárához, kedves barátjához, akinek állapota súlyos, bárminemű késedelem itt végzetes lehet.
Lázár nővéreinek üzenetében ott bujkál egy burkolt vád is: Akit szeretsz, beteg! Beteg lett, mert nem szeretted eléggé.
Sokunk életútja, sorsa ennek a feszültségnek a mentén rajzolódik ki. Szeretnénk, ha szeretnének. Persze szeretnek, de mi úgy hisszük, hogy nem, vagy nem eléggé. Bizonyos értelemben semmi sem drága nekünk, hogy kiprovokáljuk a szeretetet, még – uram bocsá – egy halálos betegség árán sem.
Ha súlyos beteg lesz valaki a családban, az átrendezi a kapcsolatokat. Egy idő után már nem tudni, hogyan alakulnának, ha egyikőjük nem lenne súlyos beteg.
A súlyos beteg gyerek az egyik vizsgálatra várva azt kérdezte édesapjától: - Ha én nem lennék beteg, akkor te most nem lennél velem, ugye?
A súlyos betegség mindig kiváltságos státuszt eredményez, és ezt nagyon nehéz feladni. Ha valaki hirtelen súlyos beteg lesz, mindenkinek lelkiismeretfurdalása támad, hátha miatta van.
Először egy beteség kiváltságos helyzetbe hozza az embert a szűk kapcsolatrendszerén belül, figyelmet kap, előnyökkel jár, később már nemcsak a figyelem középpontjában lesz, hanem egyre inkább törvényen kívülivé válik, mert már mindent megtehet, amit a többiek nem, és ehhez egyre jobban ki kell hátrálnia az életből. Vajon mi az, amiért egy beteg számára megéri ennyi fájdalmat vállalni?
„Íme, akit szeretsz, beteg.” Szólt Mária és Márta üzenete. Ahogyan bennük elhatalmasodott az önvád és a lelkiismeretfurdalás, az ugyanúgy lehet Jézusban is – talán őt is sürgős cselekvésre sarkallja a lelkiismeretfurdalása, hogy nem látogatta eleget Lázárt, hogy többet foglalkozhatott volna vele, sűrűbben is megállhatott volna Betániában.
Jézusban azonban láthatóan nyoma sincs ezeknek a lelki reakcióknak. A várakozásokkal szöges ellentétben még két napig a Jordánon túl marad.
Jézus a történetben egyáltalán nem tűnik meglepettnek Lázár betegségének hírére. De a sürgős segítség hívó szavára semmit sem tesz, ott marad még két napig, ami igen hosszú idő egy kritikus állapotban lévő beteg esetében.
A késlekedés pedig meghozza gyümölcsét. Lázár meghal. Jézus akkor indul útnak, amikor már várhatóan megtörtént a visszafordíthatatlan, és Lázár már kelehelte a lelkét.
Amit Jézus tett, a végkimenetel ismeretében igazolást nyert. De képzeljük el, hogy még nem ismerjük a végkifejletet. Még nem tudjuk, hogy Jézus feltámasztja Lázárt. Előre lehet-e tudni, hogy sikerül neki? Mert mi van akkor, ha nem sikerül, ha imáját az Atya nem hallgatja meg?
Márk Evangéliuma 6,5-6-ban ez áll: Nem is tudott ott Jézus sok csodát tenni, mindössze néhány beteget gyógyított meg. Csodálkozott is azok hitetlenségén.” Jézus tehát nem tudott csodát tenni Názáretben. Nem ezért mert nem akart, hanem nem tudott. Az evangéliumok egyik figyelemreméltó megjegyzése. A csodához egy kapcsolat kell, hívő bizalom melegágya, fészke, és csak abban tud kikelni, mint tojásból a kicsiny madár.
Egyáltalán nem magától értődő, hogy a tervet, hogy Jézus feltámaszta négy napja halott barátját, siker koronázza.
Hit nélkül nincs csoda. A hit teremti meg a feltételeit annak, hogy Jézus csodát tehessen. A hitetlen Názáretben még Jézus is úgy vergődött, mint a partra vetett hal, és hamarosan el is hagyta szűkebb pátriáját.
Ahhoz, hogy a csoda megtörténhessen, az érintetteknek hinniük kell abban, hogy megtörténhet.
Ezért firtatja Jézus Lázár testvérének, Mártának a hitét. Ez a hit bár bizonytalanul indul, de az alapok megvannak benne ahhoz, hogy a csoda megtörténhessen. Márta hisz a feltámadásban, bár ezt a hitét még nem kapcsolata össze Jézus személyével, ez a hit még valamiféle általános katekizmus szintjén áll. Jézus ezért ezt a hitet összekacsolja a saját személyével:
„- Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, ha meghalt is, élni fog, és mindaz, aki él és hisz bennem, soha nem hal meg. Hiszed-e ezt?”. Mire Márta ezt válaszolja: - Igen uram. Én már elhittem, hogy Te vagy az Isten Fia.
A vádból – hogy nem halt volna meg, ha itt lettél volna, eljut hitében a messiási hitvalláshoz. Majd együtt mennek tovább Jézussal egészen a sírhoz, melyből Jézus kihívja a négy napja halott Lázárt.
Jézussal immár nem történik meg a Názáretben átélt kudarc, hogy akar csodát tenni, de nem tud. Betániában nem kell csodálkoznia hitetlenségükön. Terve, hogy „felébreszti” Lázárt, sikerült, köszönhetően annak a hitnek, mely lehetővé tette.
A hitnek, mely ilyen szavakba önti reményét: Tudom, Uram Jézus, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.
Mert ahogy feltámasztottad Lázárt, úgy feltámaszthatsz engem is, bármilyen mélyen rejtsen a sír, vagy hamuként nyugodjak egy kolumbárium sötét mélyében. Várakozó halott leszek, hitvallásra kész halott, aki fejfájára ezt iratja fel: - Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, ha meghalt is, élni fog, és mindaz, aki él és hisz bennem, soha nem hal meg.
Ahogy Mártától kérdezted, hogy hiszed-e ezt, úgy válaszolom én is vele együtt: Igen Uram, én már elhittem, ez a hit már az enyém, mely velem marad az enyészet és sír mélyén is várni fogja, hogy megkérdezd: hiszed-e ezt? Ámen
