Mit mondjunk tehát? Igaságtalan az Isten? Szó sincs róla! Hiszen így szól Mózeshez: Könyörülök, akin könyörülök, irgalmazok, akinek irgalmazok. Ezért tehát nem azé, aki fut, nem is azé, aki akarja, hanem a könyörülő Istené.
Micsoda feladatot róhat ki ránk egyetlen mondat. Egy egész életre szóló feladatot. Régen ezt orákulumnak hívták. Pontosan tudták, hogy egy-egy ember megszólítható és elköteleződésre fogható egyetlen mondattal.
Zénon, a sztoikus filozófiai iskola megalapítója – kevesen tudják róla, hogy hajótörött, vagyis tönkrement kereskedőként került Athénba. Tanácstalanságában elment a Delphoi Jósdába, hátha olyan orákulumot kap, mely segít neki abban, hogy hogyan kezdjen új életet. Kérdése a jósdához így szólt: „Mit kell cselekednie, hogy a legjobb életet élje?” A neki szóló orákulum így szólt: „Ha majd holtak közé lesz keveredni kész.”
Ez a válasz sok fejtörést okozhatott Zénonnak, aki végül úgy értelmezte a jóslatot, hogy nekiállt a régi, már halott filozófusok műveit tanulmányozni, így jelképesen elkeveredett a holtak között.
Az egész életünket megoldó orákulum utáni vágy szinte felmérhetetlen. Erre egész iparágak telepedtek rá. Van egy technika, az úgynevezett „cold reading”. Ennek lényege, hogy általánosságokkal kell kezdeni a beszélgetést, majd az alany visszajelzéseit fölhasználva közeledni a konkrétumokhoz.
Az egyik szociológus néhány éve arra kérte a WGN rágió egyik betelefonálós műsorát, hogy kapjon teret, hadd adhassa ki magát egy híres indiai bölcsnek, és hadd jósolhasson nyilvánosan a betelefonálóknak a műsorban, hogy azután a szünet, a reklámok után ugyanúgy nyilvánosan leleplezze magát és elmondhassa a betelefonálóknak a „cold reading” lényegét. Jött az első betelefonáló, egy középkorú nő, aki azt akarta megtudni, hogy a jelenlegi kapcsolata sikeres lesz-e. Erre a guru elmondta, hogy azelőtt már volt egy házassága, most pedig olyan férfival van viszonya, aki nála kevésbé elkötelezett, lehet, hogy a férfinakvan másvalakije. A nőnek a lélegzete is elállt, mert pontosan ez volt a problémája.
Egy másik betelefonáló nő azt kérdezte, mihez kezdjen a fiával. Neki pedig azt mondta a guru, hogy a fiút jelenleg csak sodorja az élet, de néhány éve majd fordulat következik be. Felesleges túlzottan aggódni amiatt, hogy nincsenek célkitűzései. A nő vágya az volt, hogy a fia végre csináljon valamit, bármi legyen is az.
Az a négy téma, melyre az emberek leginkább kíváncsiak, nyilvánvaló: szerelem, pénz, egészség és karrier. Ha az illető ügyes, néhány perc alatt eljuthat az illető problémájához. Akik tanácsért fordulnak lélekbúvárokhoz, tenyérjósokhoz, asztrológusokhoz, és hasonlókhoz, azok mind pozitív választ várnak valamelyik problémára.
Az ilyenfajta hamis orákulumoktól a a biblia igéiig igen széles a skála, és sokan nehezen igazodnak ki ezek között. Talán az egyik legfontosabb iránytű lehet az eligazodásban, hogy mennyire igazodáik vágyainkhoz, amit hallunk.
Ilyen szempontból nagyon tanulságos és fontos fejezet a Bibliában a Királyok I. Könyvének 22. fejezete, melyben Jósáfát Júda királya és Aháb Izráel királya közösen akarnak háborút indítani az arámok ellen. Megkérdezik sorra a prófétákat, összesen négyszáz embert, hogy háborúzzanak-e, sikeresek lesznek-e. Mind a négyszáz együttesen azt prófétálja, hogy igen. De a Júdai királyban még ott bújkál a bizonytalanság, és további próféták után kérdezőskodik kollégájától. Aztán Aháb bevallja, hogy van még egy próféta, Mikájehú, de őt személyesen nem kedveli, mert neki mindig csak rosszat prédikált.
Josáfát ezen felháborodik, mondván, hogy ez a hozzáállás nem méltó egy uralkodóhoz, úgyhogy előhozatják Mikájehút, aki a négyszáz kollégája ellenében vereséget a halált jósol. Erre az egyik prófétatársa indulatában megpofozza, Aháb király pedig börtönbe záratja addig amíg véget nem ér a hadjárat.
És egészen megrendítő Mikájehú szava, ahogy minderre reagált: „Ha csakugyan békében térsz vissza király, vagyis ha győzöl, akkor nem az ÚR beszélt általam.”
Teljes bizonyossággal ő sem rendelkezik, benne is ott bujkál némi bizonytalanság, de amikor megszólal, akkor az az Isten beszél általa, aki nem az emberi vágyak kivetítése, hanem az a Lélek mely néha az emberi vágyak ellenére is, nehéz akarályokat legyőzve fogja az igazságot megmutatni.
Manapság az ateizmus új formában jelentkezik, és azt próbálja bebizonyítani, hogy az agyunkban mintegy előre huzalozottan ott van az Istenben való hit, hogy az agyunk előszeretettel vonzódik bizonyos mintázatokhoz, melyek jó része illúzió csupán.
De ez a valláskritika nem számol azzal a fajta vallásossággal, mely Mikájehú vallása, mely túl van az emberi vágyak kivetítésén.
Egy lelkészkollégám ezt így fogalmazta meg: ki látott már olyan kukacot, aki kitalálta magának a harkályt?
Ez a hit, Mikájehú és a hasonlóak hite nem vádolható azzal, hogy saját – vagy környezete vágyait vetíti ki Istenre.
Ez a fajta hit egy mondatban kifejezve: nem azé, aki akarja, nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.
Ahogy nem Ahábé és Josáfáté volt a győzelem, hiába akarták, és hiába tettek komoly erőfeszítéseket érte.
Ahogy a 127. zsoltárban olvashatjuk: „Ha az úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők…”
És ez a két bibliai ige jól kiegészíti egymást, mintegy egymást erősítő kijelentések, melyek Isten szuverénitását hangsúlyozzák.
De Pál apostol a felolvasott igében, a Rómaiakhoz írt levelében mégsem ezt a zsoltárrészletet kapcsolja össze a saját maga által megfogalmazott mondattal, hogy „Nem azé, aki fut, nem is azé, aki akarja...” Hanem azt a mondatot, melyet a Kivonulás Könyve az Exodus közöl, annak a jelképes történetnek a keretében, melyben Mózes azt kéri Istentől, hogy láthassa Őt. Isten úgy teljesíti a kérését, hogy elvonul előtte dicsősége, de kezével letakarja, és csak hátulról tekinthet rá, csak a hátát láthatja.
És ekkor mondja magáról Isten Mózesnek: „Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok.”
Még így a saját nyelvünkön hallva is feltűnő a hasonlóság aközött a mondat között, hogy: „Vagyok, aki vagyok.”
Ez a hasonlóság az eredeti szövegben csak részleges. A visszaható névmás használata ugyanúgy megvan, de az eredeti héber szövegben a második ige nem az első pontos ismétlése, hanem egy melléknévi igenév, mely többnyire a jelen idejű történést fejezi ki. Ezt az idegen nyelvű fordítások úgy szokták megoldani, hogy vagy az első igét fordítják jövő idejűnek, vagy a másodikat: Azaz vagy így, hogy irgalmazni fogok, akin irgalmazok, vagy így, irgalmazok, akin irgalmazni fogok.
Tulajdonképpen ez Isten cselekvésének megingathatatlan folytonoságát is hangsúlyozhatja, nem csupán Isten szuverénitását.
Jézus is a kettő közül inkább ezt, Isten folyamatosan megtapasztalaható könyörületét és irgalmát hangsúlyozta.
Jézus nem arról beszélt, hogy mennyire bizonytalan ez az irgalom, hogy mennyire személyválogató, hanem éppen az ellenkezőjét, azt, hogy mennyire biztos.
Nézzük a magvető példázatát, az a kis mindennapinak tűnő történet azt hangsúlyozza, hogy mennyire biztos a termés, még akkor is, ha a körülmények egyáltalán nem ideálisak. A terméketlen fügefa példázatában azt hangsúlyozta, hogy a nyilvánvaló terméketlenség ellenére is lehet esélyt kapni. A szőlőmunkások példázatában azt, hogy mennyire egyetemleges, és nem függ az emberi teljesítménytől.
Ezzel – ha nem is mindent – de a legfontosabbat elmondtuk arról, hogyan beszélt Istenről Jézus: Valahogy mindig benne van az irgalom és könyörület abban, amit Istenről mond, és mindig ebben a hármas értelemben: Isten irgalma – bár szuverén, mégis biztos, hiszen Isten úgy döntött, és ezt a döntését nem másítja meg, hogy irgalmas lesz az emberhez. Másodszor nem az emberi teljesítmény eredménye az irgalma, harmadszor, hogy ez az irgalom nem személyválogató, hanem egyetemes.
Hiszen csak úgy lehet számunkra a mindennapi életben az Isten irgalma és könyörülete támasz, kapaszkodó és mentőöv, ha úgy látjuk, hogy nem valahol a távolban, vagy elérhetetlen magasságokban van, hanem elérhető közelségben.
Ezért Pál apostolnak az a mondata, hogy nem azé aki fut, és nem azé, aki akarja, hanem a könyörülő Istené, ez nem csupán azt jelenti, hogy egyedül az övé a könyörület, hanem azt is, hogy az emberi erőfeszítések és akaratmegnyilvánulások – csapodár, bizonytalan világa felett a biztos isteni irgalom a stabil pont életünkben. Mindez után talán közelebb érezzük magunkhoz azt az igazságot, hogy egyetlen bibliai mondat, annak helyes megértése is lehet egy életre szóló feladat számunkra.
Ámen
