"Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása."
Szeretett Testvérek!
Két nappal ezelőtt felhívott az én Kati barátném, hogy az Evangélikus Élet című hetilapunk őt kérte meg, hogy írjon a mai napról egy tudósítást, mellékeljen hozzá néhány fotót, és egy rólam szóló bemutatkozást, amolyan életutat.
Ennek kapcsán jutott az eszembe, hogy amikor 2008. augusztusában Debrecenbe kerültem, szintén kértek tőlem egy bemutatkozó írást, amit aztán feltettünk a honlapunkra. Ezt a 3 évvel ezelőtti bemutatkozást szerintem akkor olvastam utoljára, mikor megírtam, és gondolom az újabb felkérés miatt lettem ismét kíváncsi rá. Így hát beütöttem a www.degy.hu oldalt a számítógépembe, rákattintottam a „Rólunk” menüpontra, és kikerestem magam.
Az EvÉletnek ugyan nem lehet elküldeni, mert meghaladja a maximális karakterszámot, de nagyon érdekes volt újraolvasni, a közel három évvel ezelőtti szavakat.
És tudjátok miért volt érdekes? Azért, mert voltaképpen, nem változott semmi. És itt most nem a születési dátumomra gondolok, vagy arra, melyik volt az első ének, amit 4 éves koromban Nagymama és Jancsó nénje megtanítottak nekem, mert ezek tények. Ezek már mögöttem vannak. Ez a múlt. Hanem arra gondolok, amit munkaprogramként fogalmaztam meg akkor. Szeretném felolvasni ezt a néhány sort, így hangzik:„Munkámban az emberi kapcsolatokra szeretném helyezni a hangsúlyt. Fontosnak tartom, hogy ismerjem azokat az embereket, akik a templomunk padjaiban ülnek: tudjak örömükről vagy bánatukról.” És én ezt továbbra is így gondolom. Mert vannak dolgok, amik nem változnak. Mások pedig igen.
Hogy mi az, ami nem változik? Például az a hála a szívemben, amit Isten iránt érzek. Azért mert életem során oly sokszor megtapasztaltam már ajándékait. És ha már itt tartunk, beszéljünk egy kicsit az ajándékokról, hiszen az ünnep fontos velejárója, és mi itt, bizony ma ünneplünk. Na, nem engem. És nem titeket. Hanem pontosan ezt a mi ajándékozó Istenünket. Aki –hála legyen neki érte-, engem életemben számtalan ajándékkal halmozott el. Megajándékozott a családommal és hatalmas rokonsággal. Megajándékozott sok-sok baráti kapcsolattal, és úgy melengeti a szívemet az, hogy most itt vagytok! És kaptam tőle olyan élethelyzeteket is, amiből sokat tanulhattam. És megajándékozott erejével, amikor nekem már nem volt egy fikarcnyi sem.
És Isten ajándékának tartom azt is, hogy itt lehetek közöttetek. Én nem hiszek a véletlenekben. Sokkal inkább hiszek abban, hogy a szálak valahol, valamikor, valamiképpen összeérnek. Ami egyik nap még érthetetlen a számunkra, az egyszer csak érthető lesz. Amikor 2008. augusztusában jött a telefon Püspök úrtól, nem értettem, hogy miért éppen Debrecen az a hely, ahová küld. Aztán, hipp-hopp, eltelik 3 év, és a kép tisztulni kezd, és igenis merhetünk arra gondolni, hogy volt ebben a találkozásban valami tervszerűség. Mert mostanra, én Isten ajándékának tekintem azt, hogy itt lehetek közöttetek. Neki adok hálát a mi kapcsolatunkért. És egész egyszerűen nem tudom a véletlen számlájára írni azt, amikor azt tapasztalom, hogy igény és kínálat találkoznak. Hogy amire az egyik fél vágyik, vagy amit szeretne, éppen azt tudja adni a másik. Nem mást, és nem többet, hanem éppen azt. Számomra ezt bizonyítja az, hogy igent mondtatok rám. Én pedig arra mondtam igent az imént az oltár előtt, hogy továbbra is a kapcsolatokra szeretném fektetni a hangsúlyt, és továbbra is kapcsolatban szeretnék állni veletek.
Azt azonban tudnunk kell, hogy körülöttünk és bennünk is oly sok minden változik. Változik a korunk, a véleményünk, idővel talán simulékonyabbak, vagy éppen házsártosabbak leszünk. Keresztülmegyünk sok mindenen, ami nyomot hagy a lelkünkön, és aminek nyomán vagy bölcsebbekké válunk, vagy éppen még kiábrándultabbá. És ez mind-mind így van jól. Mert ez is hozzátartozik az életünkhöz. És különben is, vannak dolgok, amik nem változnak, mások pedig igen.
De minden életünkben bekövetkezett változás közepette tudnunk kell, bármilyen elő jelű is legyen az - pozitív, vagy negatív -, hogy van valami, ami sohasem változik. Ami rendíthetetlenül ugyanolyan. Amit nem befolyásolnak az évek, a világ történései, sőt az sem, hogy mi éppen milyen passzban, vagy milyen élethelyzetben vagyunk. Ez pedig nem más, mint Isten irántunk való szeretete és irgalma. Amire minden időben lehet építeni, és amiben lehet bízni.
Úgy hiszem, hogy Isten változatlansága az emberért folytatott szüntelen cselekvésből áll. Abból, hogy az evangélium, az örömhír állandó. Nincs benne változás, nincs benne módosítás, vagy apró betűs rész. A mi életünkben, a körülményeinkben, érzéseinkben, kapcsolatainkban akár egyik percről a másikra minden megváltozhat. De Isten szerelme felénk örök. Tudjátok, számomra ez egy kiapadhatatlan erőforrás! Olyan, amiből a hitem újra és újra meríteni tud, és amit megtapasztalhatok nap-nap után. Ez az, amivel mindenekfelett megajándékoz engem az én Uram.
És tudjátok mi ebben az igazán nagyszerű? Hogy Ő, ezt mindenkinek szánja. Mert nála nincs kirekesztve senki, és Tőle bóvlit sem kap senki. Hanem ahogyan Jakab mondja: „Minden jó adomány, és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá. Akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.”
Ebből merítve szeretném továbbra is végezni közöttetek szolgálatomat. Építeni a kapcsolatot emberek és Isten között. Ámen.
