24Mózes kiment és elbeszélte a népnek az ÚR szavait, majd összegyűjtött hetven férfit a nép vénei közül, és a sátor köré állította őket. 25Az ÚR pedig leszállt felhőben, és beszélt hozzá. Majd elvett abból a lélekből, amely Mózesben volt, és annak a hetven vénnek adta. Amikor a lélek rajtuk nyugodott, akkor prófétáltak, de máskor nem. 26Két férfi azonban a táborban maradt: az egyiknek Eldád, a másiknak Médád volt a neve. Rajtuk is megnyugodott a lélek, mert ők is az összeírottak között voltak. De ők nem mentek ki a sátorhoz, hanem a táborban prófétáltak. 27Egy szolga meg elfutott és jelentette Mózesnek, hogy Eldád és Médád prófétálnak a táborban. 28Akkor megszólalt Józsué, Nún fia, aki ifjúkorától fogva Mózes szolgája volt, és ezt mondta: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik! 29De Mózes ezt mondta neki: Miért vagy ilyen féltékeny? Bárcsak az ÚR egész népe próféta volna, és nekik is adná lelkét az ÚR!
Eljött ez a kései pünkösd, hiszen ahogy van kései szüretelésű bor, úgy lehet kései szüretelésről beszélni a lélek tekintetében is. Ez a későn szüretelt lélek persze egy kicsit más. Ha a madár klasszikus képében akarnám kifejezni, akkor ez a lélek-madár már nem galamb, mert jóvel testesebb lett, elvesztette röpképességét, hangja a gurgulázó hanghoz képest inkább úgy hangzik, hogy rut, rut, rut, rut… és ennek a kései, jól felhízlalt madárnak most a főtéren árulják a húsát. /Pönkösd ünnepével egyidőben tartják Debrecenben a Pulyka-Napokat/
Kései pünkösd – pulyka napok – pulyka pünkösd – kései pulyka pünkösd. – Próbálom megtalálni a mostani több napos ünnep adekvát nevét 2011. június 12-én, Debrecenben.
Kései… Lehet-e a Lélek Ünnepén bárkit is siettetni, vagy presszionálni azzal, hogy késő, vagy késésben van? Nem hiszem. Éppen az a Lélek üzenete, csak így egy szóban összefoglalva, hogy „nyugi!”
Jézusnak az a mondata, hogy „…Sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre” – nos, ez számomra egy pünkösdöt összefoglaló mondat. Hagyjuk hátra az aggódást, a nyugtalankodást, és engedjük át magunkat a Léleknek. Pünkösd ennek a felhívása: engedd el magad, lezuljanak el az izmok, csituljanak el a rossz gondolatok. Engedjük, hogy a hatása alá vonjon minket a Lélek, engedjük, hogy megfertőzzön bennünket is ez a régi és egyben mindig új tapasztalat, hogy lehet a lélekben lenni, hogy lelki emberekké válhatunk. Persze ez ma már nem a test megvetését jelenti. Nem attól leszünk lelki emberek, hogy elhanyagoljuk a testet, hogy megtagadjuk, vagy elhazudjuk szükségleteit, hiszen a huszadik század nagy lelki fefedezései éppen azt bizonyították be, hogy minél inkább el akarja valaki nyomni a benne szunnyadó vágyakat és szükségleteket, annál váratlanabbul és feltartóztathatatlanabbul fogja őt a legváratlanabb pillanatban maga alá gyűrni az a késztetés.
Lelki emberekké kell válnunk: nem olyanná, mint Józsué, aki árgus szemekkel figyel minden fegyelmezetlenséget, és azonnal betiltást követel minden olyan kezdeményezés, vagy megnyilvánulás kapcsán, melyre nincs befolyása, vagy beleszólása. Ő a lelki ember ellentéte.
Lelki emberekké kell válnunk, mint Mózes, aki nem rémül meg, és nem kiált megálljt, amikor a Lélek ott is megnyilatkozik, ahol ő nem várná. Lelki embernek lenni azt is jelenti, hogy készek vagyunk a váratlanra, a spontánra, a rögtönzésre. Hogy az egész minket ért csodát úgy szemléljük, mint amikor egy galamb szeliden a vállunkra száll, és aztán éppolyan könnyedén tovaszáll onnan. Örülünk a lelki ajándéknak, és aztán tovaengedjük.
Lelki emberekké kell válnunk. Régi és új tapasztalatok ötvöződnek ebben a felhívásban, hogy engedjük a Lelket megnyilvánulni, és engedjük, hogy birtokba vegyen bennünket.
Ószövetségi történetünkben is egy ilyen hatás alá kerülésről van szó: Mózes példája ragályosnak bizonyul, az ő lelkisége megadatik még további 70 embernek is.
„Az Úr pedig elvett abból a lélekből, amely Mózesben volt, és annak a hetven vénnek adta.”
„A Lélek rajtuk nyugodott” – hangzik a történetben. Noé nevében is ez a szó cseng Nuah – azaz nyugalom, letelepedés, lepihenés, a nyüzsgés, rohangálás véget ér. Nem a lélek rohangált és nyugtalankodott, és végül megnyugodott. Ennyiben a mi magyar fordításunk félrevezető. A Bibliai szöveg pontosan azt mondja: a Lélek nyugalomként – azaz könuah – volt rajtuk.
Plaise Pascal szerint: „A gonoszság sokkal kisebb lenne, ha az emberek megtanulnának nyugodtan ülni a szobájukban.”
Az evangéliumi történet Mártájához hasonlóan mi is sok mindenért aggódunk és nyugtalankodunk, pedig valójában kevésre van szükség.
Az egyik csan buddhista párbeszédben ez áll: „a lélek maga az út. – Szólt a mester. Mire a tanítvány megkérdezte: - Próbáljam megkeresni? – De a mester erre ezt válaszolta: - Mihelyt keresed, már el is vesztetted. – A tanítvány tovább kérdezett: - Honnan tudom, hogy melyik az út, ha nem keresem? – A mester erre így válaszolt neki: - Az út nem tudás, vagy nem-tudás dolga. A tudás önáltatás, a nem-tudás zűrzavar. Ha csakugyan elértél az igazi útra, akkor hatalmasnak és határtalannak fogod találni. Nagy, feneketlen lyuknak. Hogy lehetne annak helyességét, vagy helytelenségét mérlegre tenni?”
Amikor úgy érezzük, hogy az üniverzum örökösei vagyunk, amikor ereinkben a tenger hömpölyög és a csillagok az ékköveink, amikor minden dolgot határtalannak és szentnek érzünk, mi motiválhat minket kapzsiságra vag erőszakos önérvényesítésre, arra, hogy hatalom után ácsingózzunk, vagy az öröm sivárabb formáit hajszoljuk? – Tette fel a kérdést Aldous Huxley „Az érzékelés kapui”-ban.
Hogyan érhetjük el, hogy a Lélek rajtunk is nyugalomként legyen, mint a Mózes hetven emberén?
A nyugalom – a lélek nyugalma egyben egyensúly is, egyensúlyi állapot.
Tehát hogyan érhetjük el, hogy a Lélek rajtunk is nyugalomként legyen? Luther életéből hadd mondjak erre egy példát: Lakott a Fekete Kolostorban, Luther családjával együtt egy jóravaló diák, aki teljesen legyengítette és megbetegítette magát, mert túl sokat görnyedt a könyvek fölé és többen komolyan aggódni kezdtek miatta. Ezt a diákot felkereste Luther és a következő módon próbálta betegségéből kigyógyítani. Elmondott neki egy történetet. Elmesélte neki, hogy Erfurtban két évig szobatársa volt egy fiú, aki a könyvekbe bele se pillantott, mígnem olyan gyakran intették már, hogy végül mégis rászánta magát, és elhatározta, hogy egy egész hétig tanulni fog. Fél óra hosszat ült, és a könyvébe bámult. Aztán felugrott, megdühödött, földhöz vágta a könyvét, rátaposott és így kiáltott: - Meg akarsz bolondítani? – Luther ezzel a történettel igyekezett helyrebillenteni, egyensúlyba hozni a túlzásba esett fiú lelkét.
Mert a Lélek az egyensúlyt keresi. Valaminek az ellentétét létrehozni, a kettő egymásra hatásából aztán kialakul a közös eredő, az egyensúly, a nyugalom, a szintézis – a spiritualitás területén a tézis, antitézis, szintézis elve meghatározó. Ezért is mondhatjuk: hogy a Lélek az egyensúlyt keresi.
Ennek másként való megfogalmazása a békesség.
A legősibb bibliából merített köszönés, a „salom”. A béke. Ezt kívánni, lelki értelemben igazi pünkösdi kívánság. Találj békét magad körül, találj békét magadban.
Pál apostol Római Levelében van egy kifejezés, hogy Isten megbékéltette magával a világot.
Isten kezdeményezett, az ember válaszolt, a kettő találkozási pontja Jézus, az Ő személye, benne találkozik Isten és ember. Ez a találkozás, mint tudjuk egy drámába torkollott. Hiszen ahogy Pál apostol írja a Római Levélben: az Ő ellenségei voltunk. Ezért szükségszerűen torkolott Isten és ember találkozása Jézus kereszthalálába. De ez a kereszethelál nemhogy elmérgesítette volna a viszonyt, hanem éppen ellenkezőleg, ezáltal békéltette meg Isten magával a világot.
Vannak még olyanok, akik nem tudják, hogy Isten megbékéltette magával az emberiséget. Van aki még úgy jön megy, intézkedik és dönt, hogy azt hiszi, Isten az ellensége, aki rosszat akar neki, aki elől menekülnie kell, és akit minél inkább el kell hallgatnia.
Pedig az ellenségeskedésnek vége, Isten immár nem az ellenségünk, akitől rettegnünk kell, aki nyilait lövöldözi ránk az égből.
Vége a háborúságnak, a rettegésnek, Béke van, salom, nyugalom. Hála az Istennek, aki ezért nagy árat fizetett.
Lelki emberekké kell válnunk! Azok a lelki emberek, akik ennek tudatában élnek.
Ámen
