Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.
Szeretett Testvérek!
Élek a gyanúval, hogy karácsonnyal kapcsolatban pl. panaszkodni szeretünk a legjobban. Néha úgy tünik, ez az egyik legfontosabb kelléke az ünnepnek. A panaszkodás. Mert mire beköszönt, már halálosan fáradtak vagyunk. Mert a nagy családi egymásra találás helyett sokszor a nagy balhék színtere. Mert már a templomi énekek sem úgy szólnak, mint régen. Mert giccses reklám kampánnyá lett. Mert tömeg van mindenhol, és mert üzletet csináltak belőle. Mert bugyuta és agyonhallgatott dalok szólnak mindenfelől. Mert elhitették velünk, hogy az ünnep három napja alatt éhen fogunk halni, ezért felhalmozunk ételt, italt, édességet, hogy aztán testünk-lelkünk elnehezedjen, és ne férjünk bele a nadrágunkba. Mert az ajándékok utáni rohangálás árnyékot vet az igazi tartalomra. És mert az egész el van rontva. Valaki, valamikor elrontotta az ünnepünket.
De mit keresünk tulajdonképpen?
Karácsonyt, vagy azt a romantikusan tökéletes álmot, amiben minden van, és természetesen minden hibátlanul van: családtagok, csupa jóindulattal és csordultig telve szeretettel. Van béke és öröm, odakint fehér hó és idebent kandallóban ropogó tűz; forró imádság és megingathatatlan hit, finom ételek és italok, diós és mákos beigli – gyerekkorunk tán-igaz-se-volt óriás fehér havai, melyek nem váltak fél óra alatt mocskos latyakká.
Ha karácsonyt keressük, akkor el kell felejtenünk ezt a fényes romantikát, amit vagy mi, vagy mások találtak ki nekünk.
Mert karácsony nem erről szól. Nem ez a lényege. Karácsonykor valami megszólal. Karácsonykor híd épül Isten és ember között. Egy üzenet hangzik, amit régen a próféták hirdettek, sokszor és sokféleképpen. Akadtak, akik meghallották ezt az üzenetet, de többen voltak olyanok, akik nem. És éppen ezért. A befogadni képtelen, süket fülekért, a látni nem tudó, vak szemekért, az emberért, érted és értem, miértünk Isten újra megszólalt, de most már a Fiú által. A Fiún keresztül, aki eljött hozzánk azért, hogy közel hozza Isten országát. Hogy megmutassa: lehet másképpen is élni. Hogy fényt hozzon sötét világunkba. Hogy eligazítson kapcsolatainkban. Hogy megmutassa a szeretet útját. Hogy elvegye félelmeinket, még a legsötétebbeket is. Ő Isten dicsőségének a kisugárzása, és lényének, igazi képmása.
Éppen ezért karácsony a megszületett gyermek ünnepe. Akinek érkezése semmiképpen sem mondható ideálisnak. Akinek szüleit császári parancs kényszerítette útra, így otthonától messze látta meg a napvilágot. Sehol sem fogadták be őt, még az átmeneti szállásokon sem. Senki nem nyitotta meg előtte házának ajtaját. Anyja istállóban adott neki életet. Ez lenne olyan nagyon romantikus a számunkra? Büdös tehenek között megszületni? Én nem hiszem! Nem hiszem, hogy bármelyikünk is ilyet kívánna magának. Éppen ezért hagyjunk végre fel az istállóban való születés romantikájával, és nézzünk az igazi gyermekre. És miközben ezt tesszük, gondoljunk arra, hogy nemcsak rózsaszínbe és világoskékbe öltöztettett gyerekek élnek a földön, hanem beteg és éhező gyerekek is. Karácsony mégis a gyermek ünnepe, aki azért lett gyermekké, hogy támasza legyen minden küzdőnek és szenvedőnek. Kicsinek és nagynak egyaránt. És azért, hogy megtanítson szenvedést enyhíteni, és mindennek ellenére boldogságot teremteni.
Karácsonykor mindenki útra kél. Egymást érik a mentesítő vonatok, és a rendkívüli buszjáratok, az utakon is nagy a forgalom. Karácsonykor mindenki családot keres, vagy valamilyen családot pótló közösséget. Ilyenkor mindneki igyekszik közösségben lenni, és legnagyobb félelmünk egyike, hogy egyedül kell töltenünk az ünnepet.
De vajon a család tényleg mindig mosolygós, tárt karokkal váró, feltétel nélkül befogadó közösség? Én nen hiszem. Mert minden család életében vannak magasságok és mélységek, békés és viharos időszakok. De egyvalamit mégsem szabad elfelejtenünk: hogy a mélyésgek közepette sem szűnik meg családnak lenni. És a családok között igen nagy különbségek is lehetnek: léteznek szerencsésebb sorsú családok, és vannak nyomorúságosan élő családok is. És Isten mentsen minket attól, hogy miközben a filmek által tökéletesnek beállított családminták után sóvárgunk, elveszítsük szem elől a mi földi, sokszor tökéletlen, sok bajjal és hibával küszködő saját családunkat. Isten óvjon minket attól, hogy az idill után sóvárogva a valóságot nem becsüljük, nem óvjuk és nem ápoljuk. Igenis örülni kell mindnekinek, aki ír, telefonál, aki érkezik, aki leül, aki együtt vacsorál velünk, aki bármi jelét adja annak, hogy hozzánk tartozik.
Mert karácsony a család ünnepe. Az a gyermek, aki bármely más utat választhatott volna magának, mégis úgy döntött, hogy családba érkezik. Úgy döntött, hogy kiszolgáltatottá, sebezhetővé, törékennyé válik. Ilyen határhelyzetbe érkezik azért, hogy általa felismerjük mindazt, ami a mi családunkban rejlik.
Karácsony a béke ünnepe.
Az egész föld békéjét éneklik az angyalok. És mi vágyunk rá, és szeretnénk, ha béke lenne – legalább karácsonykor-, ahogy szoktuk mondani. Legtöbbször egymásnak is ezt kívánjuk: Békés karácsonyt. Mert tudjuk, érezzük, hogy csodadolog átélni a lelkünket betöltő karácsonyi békét. És azt is érezzük, hogy ez valahogyan más. Más az illata, más az íze, mint a többi napon. És annál jobban fáj minden békétlenség, minden hangos szó, amit közel vagy távol, körülöttünk és legbelül megtapasztalunk. Éppen azért, mert a karácsonyi béke olyan varázslatos, olyan más, hogy alig bírjuk elviselni a bántó szavakat és a békétlenséget ezen a napon. A békességet hozó gyermek ünnepén, aki maga is szembesült az erőszakkal, aki maga is megtapasztalta a kegyetlenséget, aki erőszakos halált halt. Mégis Ő az, akiben Isten megmutatta, hogy nem engedi, hogy az erőszaké, a békétlenségé és a halálé legyen az utolsó szó.
És végül karácsony keresztény ünnep.
Annak az Istennek az ünnepe, aki egészen közel jött hozzánk. Aki gyermekké lett, és ezért ott van minden gyermei lélekben, aki hinni és remélni tud. Aki családba született, így képes megújítani minden emberi közösséget. Aki békét hozott, és megmutatta, hogy nem az erőszaké az utolsó szó.
Karácsony telis tele van hamisítatlan keresztény üzenettel. Csupa jó hír az, amiről az angyalok zengedeznek. Éppen ezért semmi okunk arra, hogy panaszkodásunkkal elhomályosítsuk az ünnep erejét. Keressük benne Isten minden körülmények közzött jelenlévő és igenis megtalálható szeretetét! És tévedés azt hinni Testvérek, hogy ezt külső körülmények elronthatják, vagy tönkretehetik. Az megeshet, hogy nehezebb rálelnünk, és az is megeshet, hogy csak morzsáit élvezhetjük. Olyan is van, hogy az életünket elhomálysoító felhők mögül épp csak kivillan. De akkor is itt van köztünk. Közel hozzánk, hogy fölemeljen, hogy erőt adjon, hogy hinni tanítson.
Így áldja meg Isten az idei karácsonyunkat. Adjon nyitottságot, hogy panaszkodásaink közepette is ránktaláljon az, aki értünk és nekünk született a földre. És adja Isten, hogy szívünkben is szülessen meg újra és újra. Ámen.
